ÁLLJON MEG A MENET
A folyton változó ország
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 18:52 GMT +2, 2010. augusztus 31.Lehetetlen követni, mi is történik, miért, és főképp kinek a hibájából. Ennek legújabb, és minden eddiginél megrázóbb példája a giulești-i szerencsétlenség.
*
Mától körülbelül félmillió román állampolgár válik adócsalóvá. Teljesen önhibáján kívül, egy meglehetősen stupid, kapkodva és előkészületlenül bevezetett intézkedés miatt. Az adóhivatal előtt sorok kígyóznak, miközben a munkaügyi miniszter azt nyilatkozza, nem büntetik meg a későket – vagyis nem tartják be a törvény előírásait. A miniszterelnök szerint pedig nincsenek is sorok, és a sajtó kelti a káoszt és a zűrzavart.
*
Románia olyan, mint az élő bolygó Stanislaw Lem Solarisában: folyton változtatja alakját és állagát. Így aztán gyakran lehetetlen követni, mi is történik, miért, és főképp kinek a hibájából. Ennek legújabb, és minden eddiginél megrázóbb példája a giulești-i kórházban történt szerencsétlenség. A sajtó és a közvélemény érthető módon azonnal elkezdte a felelősöket keresni, de napok alatt nem jutott egyről kettőre.
Persze, mindenki tudja, hogy ilyenkor a rendszer a legnagyobb hibás. Na de azon belül melyik része? Miután egy napig mindenki az egészségügyi minisztériumot pocskondiázta, a miniszter lemondását követelve, teljesen zavarba ejtő volt megtudni, hogy nekik ehhez réges-rég semmi közük. És itt leállt a tudás.
De végre megvan a „bűnös”: az asszisztensnő, aki 12 percre elhagyta a termet. A kivizsgálás még tart, de várható, hogy hatalmas médiacsinnadratta közepette, másodpercek alatt méltó büntetésben részesítik majd az igazságszolgáltatók, két kávészünet közben. És ha az ügy ennyiben marad, az igazán durva lesz.
Ezt az ügyet egy személy felelősségére redukálni minimum megdöbbentő. Ez nem olyan, mint amikor a szervizben nem húzza meg valaki az egyik csavart. Itt az áramhálózat, a megfelelő körülmények hiánya, az alkalmazottak száma és helyzete, a kórház finanszírozása, menedzsmentje, és ezernyi tényező játszott közre abban, ami történt.
De mi megelégszünk azzal, hogy valakit példásan megbüntetnek, miközben mi sem értjük, ki kinek tartozik felelősséggel, ki kinek vagy mi minek az alá- vagy fölérendeltje. Arra a 12 percre valóban nincs mentség, de a kérdés az, hogy mások felelősségre lesznek-e vonva.
Miért nem tudjuk, hogy kit lehet és kell számon kérni? Miért nincs felelősségvállalás? Miért a legalacsonyabb szinten találjuk meg mindig a bűnöst? A rendszer átláthatatlan, szinte lehetetlen kideríteni, milyen adót kell fizetni, kitől lehet információt kérni, kinek meddig terjed a hatásköre. És ez a szerviztől a kormányig mindenre kiterjed. Mennyi szándékos ebből?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!