AHOL A KÚRTAFARKÚ
miniszterelnök úr, bocsánatot kérek
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 09:45 GMT +2, 2009. július 6.Csaltam, loptam és hazudtam, és szerencsémre kormányunk rávilágított vétkeimre, így még elkerülhetem az örök kárhozatot. Itt a vezekelés ideje.
Vétkeim, amelyekért most bűnhődök:
1. Évekkel ezelőtt, amikor műtétre szorultam, és édesanyám átadta a borítékot némi valutával, az orvos belepillantott, és visszaadta. Nem azért, mert nem kellett a csúszópénz, hanem mert "ez a műtét nem ennyibe kerül". Hanem többe.
Ha akkor nem fizettünk volna, most nem lenne rászorulva a kormány, hogy bevezesse az egészségjegyek rendszerét, ezzel vetve gátat az orvosok határtalan pénzéhségének és a páciensek rejtett vágyának, hogy kemény pénzzel előlegezzék meg az orvos munkáját. Igaz, ha akkor nem pocakosodott volna meg az a boríték, valószínűleg még ma is sántikálnék, de hát mit jelent egy ilyen apró áldozat az egészségügyi rendszer megrefomálásának erős akarata mellett?
2. Nincs magánvállalkozásom, cégem, és nem folytatok kereskedelmi tevékenységet. De ha folytatnék, minden bizonnyal csalnék, hazudnék, lopnék és kiskapukat használnék. Ahogyan az ország sok tízezernyi kisvállalkozója is minden bizonnyal teszi, másként nem lett volna szükség kormányunk rendeletére, amellyel bevezette a forgalom utáni adót. Az, hogy emiatt néhány tízezer apró cég megszűnik, és több tízezeren válnak munkanélkülivé, csupán aprócska áldozat a korrupció, feketekereskedelem és adócsalás elleni szent háború oltárán.
3. Csak most világosodott meg előttem, az évek során hányszor vétkeztem kedvenc Kolozsvárom ellen. Igaz, akkor aprócska vétkeknek tűntek, de most már értem a súlyukat. Ugyanis cselekedeteimmel következetesen támogattam a Kolozsváron működő koldusokat, akik, mint a városvezetés által kiragasztott plakátok figyelmeztetnek, kétszer annyit keresnek, mint én.
Igaz, a plakát alapján nem egyértelmű, hogy az én újságírói fizetésem vagy a multi-topmenedzser fizetésének a többszöröséről van-e szó, illetve hogy a hetvenéves homeless bácsi a sarokról az, aki ennyit kap, vagy a koldus-maffia feje, az eredmény szempontjából azonban mindegy is. A városvezetés tudja, hogy az az állítás, hogy a koldusok többet keresnek nálunk, épp elég ahhoz, hogy utáljuk őket, és szánjuk-bánjuk, hogy évek óta támogatói vagyunk aljas tevékenységüknek, amelyből ráadásul a város egy adóbanit sem kap.
*
A Boc-kormány megalakulása óta az ellentámadás politikáját folytatja. A miniszterelnök leggyakrabban úgy kezdi a nyilatkozatait, miután kijön egy fontos tárgyalásról, hogy "Ne higgyék azt, hogy...". Mert mindig mindenki csak a rosszat feltételezi. Számomra annyira hiteles ez a retorika, mint a kisgyereké, aki azt mondja: Úgysem mondom meg, hogy Ferike törte be az ablakot!
Az a taktikájuk, hogy mindenért mást hibáztatnak, legfőképpen az előző kormányt, de jobb híján az állampolgárokat is. Azt sulykolják belénk, hogy mi vagyunk a hibásak azért, mert nem folyik be elég adó, miattunk kérnek az orvosok csúszópénzt, miattunk vált jelenséggé a koldulás.
És nekem ebből már nagyon elegem van. Nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magam olyan dolgokért, amikhez semmi közöm, és nem vagyok hajlandó átvállalni a felelősséget sem.
Lassan ideje lenne, hogy Boc példát vegyen nyugatabbi kollégájáról, és egy tüzes kampány-megbeszélésen tartott beszédében ismerje be: elkúrták. Mert itt pontosan erről van szó. De ha a tagadás jobban megy neki, felőlem azt is mondhatja, hogy nem mi kúrtuk el.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!