FRIDOM FOR LAZI
Belefér a művészetbe a szex és a horogkereszt?
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 14:27 GMT +2, 2008. augusztus 12.Az utóbbi napokban ettől a kérdéstől hangos a román sajtó. És már a parlament is.
Nemzetközi botrányt emleget több román sajtótemék – élükön az Evenimentul zilei és az Antena 3 – a Román Kulturális Intézet (ICR) legutóbbi New York-i kiállítása kapcsán. A Horia-Roman Patapievici által vezetett intézet amerikai kirendeltsége három román street artistot hívott meg, akik átdekorálták a román konzulátusnak is otthont adó épület földszintjét.
A „botrány” akkor robbant ki, amikor a Freedom for Lazy People című kiállításról megjelent egy iromány a New York Magazin című román nyelvű amerikai lapban. A John Gabrian Marinescu textilművész és hobbiújságíró által jegyzett, júniusban megjelent szövegből
a szerző hozzá nem értésén kívül
nem sok derül ki. A graffitiművészetet becsmérlő soraiból egyértelművé válik, hogy nem 21. századi művészetszemlélet birtokosa, és ezt még megtromfolja a nemi szervek ábrázolásának művészi értékét megkérdőjelező kijelentésekkel is.
A legsúlyosabb, hogy a szerző azt is felrója, hogy a meghívott utcaművészek művésznevei nem hagyományos román nevek. Valóban, míg az IRLO fedőnév mögött Laurentiu Alexandrescu rejtőzik, Nuclear Fairy (Barkasz Linda) és Omar (Marwan Anbaki) akkor sem viselne hagyományos román nevet, ha nem használna álnevet. Attól, hogy valaki román állampolgár, még nem kell feltétlenül román neve legyen, Marinescu úr.
Vagy szólítsam inkább Johnnak?
Fölösleges lenne arra fecsérelni az energiát, hogy vitába szálljunk a szex, a nemi szervek illetve a totalitárius jelképek használatáról a művészetben, vagy a graffiti létjogosultságáról – ezekre a vitákra már évtizedekkel korábban sor került.
Nem az a baj, hogy egy pitiáner okoskodó hülyeségeket ír egy pitiáner újságban, hanem azzal, hogy a román média némi késéssel felkapja a dolgot, és nemzetközi botrányról beszél. És mindenki John (szándékosan írom az angol keresztnevét) cikkével példálózik, holott az amerikai lapokban sehol sem írtak botrányról, sőt, még csak
enyhe felháborodást sem
váltottak ki a falfestmények. Valószínűleg ők tudják, hogy egy aranyhajú rózsaszín póniló fenekére festett szvasztika nem egyenlő a nemzeti szocializmus dicsőítésével. Sőt.
Persze itt más érdekek is vannak, tulajdonképpen nem sokakat érdekel egy horogkereszt vagy ne adj isten egy fütyi, talán a példányszám nő tőlük egy kicsit. Van egy intézmény, amelynek az élén egy sokak számára kellemetlen személy, Horia-Roman Patapievici áll.
Valahogy meg kell szabadulni tőle.
Kérjünk fel egy parlamenti szakbizottságot (ahogyan a szenátus elnöke, Nicolae Văcăroiu tette), hogy vizsgálják ki, mire költi a pénzt az ICR, ha ilyen falfirkákat engedhet meg magának.
Ne vegyük figyelembe, hogy olyan fiatal művészekről van szó, akiket a kiállítás után máris amerikai munkára kértek fel (egy Fela Kutiról szóló off-Broadway musical bemutatójára festenek ki egy színházat), ne vegyük figyelembe, hogy az amerikai lapok mit írnak a kiállításról, ne vegyünk figyelembe egyáltalán semmit.
Elég az, ha tudjuk, hogy itt horogkeresztek, nemi szervek és firkálmányok vannak, amelyek nem tükrözik híven a román nép szellemét, amelyek ártanak Románia megítélésének, és amelyek zavarják az amerikai román diaszpórát – annak is a John keresztnevű kiváló egyedeit. És utána esetleg gondolkodjunk el azon, hogy mire is utal a Freedom for Lazy People cím. Hátha rájövünk, hogy a lustaság lehet szellemi is, beazonosítjuk magunkon a tüneteket, és kacagunk egy jót. Magunkon.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!