2017. április 29. szombatPéter
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

NEMZETSTRATÉGIAI DÖNTÉS

Megoldja-e Szász Jenő felbuktatása az erdélyi jobboldal problémáját?

utolsó frissítés: 10:10 GMT +2, 2012. október 12.

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Egy állami intézményt viszont még kaphat. A szászjenősüllyesztő intézet létrehozása a nemzetpolitika arcul csapása.

Orbán Viktor tegnap végre megoldást talált az erdélyi magyar politika egyik legnagyobb kérdésére. Elég gáz, hogy egy erdélyi politikáról szóló cikket a magyar miniszterelnök nevével kezdek, de ez nem az én hibám, hanem az erdélyi magyar jobboldalé, amely önálló gondolatok hiányában a megoldást is kintről várja.

Már egy ideje hallani, hogy a jobboldal egyesítése érdekében Szász Jenőt jó lenne felfele buktatni, például kinevezni Magyarország nagykövetévé egy nagyobbacska nyugati országba. Az EMNP-nek ugyanis érthető módon jól fogna az MPP szavazótábora, de hiába mondta Viktor erdélyi barátainak, hogy Tibi, ez így nem lesz jó, mert a válasz mindig abban merült ki, hogy amíg Szász a polgári elnök, addig nincs reális esély erőink egyesítésére.

Szász elmozdításának pedig egyetlen módja létezik, mióta olyan hatékonysággal nyírta ki belső ellenzékét, hogy azóta néhány RMDSZ-es vezető is némi csodálattal tekint rá. És ez a mód a felfele buktatás. Nem olcsó mulatság, főleg, hogy nincs hova felfele buktatni. Mert Jenőnek mégsem jó a nagykövetség, mert az román állampolgársága és pártja elvesztésével is járhat. Semmi baj, hát alapítunk neki egy intézetet, ahova jó nagyot lehet bukni felfele, és kikiáltjuk nemzetstratégiai főmuftinak, természetesen érdemei elismerése mellett.

Egy ilyen hangzatos intézmény élén egy szakpolitikus vagy egy integratív személyiség tudna eredményeket elérni, Szász Jenőnek pedig már az óvodában is az osztásjel lehetett a jele. Azon nincs mit filózni, hogy Szász Jenő miért nem kompatibilis a „stratégia” és az „intézet” szavakkal, két évtized az erdélyi magyar politikában pont elég volt annak bizonyítására, hogy képtelen szervezetet és intézményt építeni, a stratégiákban, konzekvens tervekben való gondolkodással pedig rosszabb viszonyban áll, mint Matolcsy az IMF-fel.

Mentségére, legalább a nemzettestből még nem írta ki magát, mert ez nehezebben megy, mint egyesek szeretnék. Mindez nem volt akadály, hogy megbízzák a Nemzetstratégiai Intézet létrehozásával és vezetésével, mint ahogy az sem, hogy a magyar kormány ezzel az intézményalapítással saját magának csinál konkurenciát, miután tavaly novemberben létrehozta a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet – persze csak ha legalább félig komolyan gondoljuk azt, hogy a most létrehozandó intézetnek bármilyen szerepe is lesz.

Meg persze az sem zárható ki, hogy Orbán improvizált az intézmény kitalálásával, és egyszerűen elfelejtette, hogy már létezik egy ilyen intézményük. A nemzetpolitika ennél talán több komolyságot érdemelne, főleg a Fidesz részéről.

De a szászjenősüllyesztő intézetnél sokkal érdekesebb az, hogy mi fog történni a politikában az érdemei elismerése mellett nemkívánatosnak nyilvánított személye eltávolítása után. Mert elég kicsi az a kérdőjel, amit a mögé a kijelentés mögé tehetünk, hogy Szász Jenő a pártvezetést cseréli az intézetalapításra.

Az egyértelmű, hogy az EMNP már régóta erre a pillanatra vár, de egészen mostanig nem lehetett biztos benne, hogy ez valóban be fog következni – erre utal, hogy alig pár nappal a választási szövetségek bejegyzésének határideje (szeptember 16.) előtt az EMNP még arról érdeklődött az Országos Választási Bizottságnál, hogy mi történik abban az esetben, ha a választási szövetség tagjai utólag úgy döntenek, mégsem akarnak együtt indulni.

Nos, ez a hajó már elúszott. Választási szövetség nem lett bejegyezve, és az MPP szeptember végére várt tisztújító Országos Tanácsának (értsd: kongresszus) megszervezését sem siette el a pártvezetés, de most felgyorsulnak az események (ma már be is jelentették, hogy szombaton kongregálnak), és az eredmény az lehet, hogy a lefejezett MPP nagyobb párt létére beolvad a kisebbe, vagyis az EMNP-be, vagy pedig egyszerűen csak a néppárt listáján fognak indulni a polgáriak. Sőt, már az is eredmény lenne a néppártosok számára, ha az MPP a pálya széléről figyelne, és nem kavarna be az EMNP-nek.

Így vagy úgy, hamarosan kiderülhet, hogy az egy meg egy ez esetben kettő-e, vagyis az EMNP mennyi többletszavazatot kaphat a polgáriaktól. Ez nem egyszerű matematika, a két szervezet által a legutóbbi, önkormányzati választásokon begyűjtött mintegy negyven-negyvenezer voks nem adható csak úgy össze. Egyrészt mert figyelembe kell venni a két párt közti ellentéteket, amely a helyi szervezetek szintjén különböző intenzitással van jelen, másrészt mert a parlamenti választás logikája is más. Kérdés, mennyire tudja az EMNP lenyeletni a nagyobb pártnak számító MPP tagjaival, hogy ezután ők húzzák a muzsikát, tessenek szépen arra táncolni.