2017. aug. 22. keddMenyhért
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

SZÍNES KAMPÁNY, SZÜRKE ARCOK

Hogy ment a kampányolás az új magyar pártnak?

utolsó frissítés: 18:22 GMT +2, 2012. június 6.

Egyértelmű, hogy az EMNP a negatív kampányba fektette a legtöbb erőforrását: ez a gépezet volt a leggyorsabb, legcélratörőbb és legkreatívabb is. Mi maradt hátra így az utolsó napokra?

Mielőtt belevágnék: mindenféle tevékenységeim miatt hat különböző mailcímet használok aránylag rendszeresen, így könnyedén ki tudom szűrni, ki milyen címlistát használ mondandója továbbítására.

A címeim közül háromra érkeznek be Tőkés László EP-képviselői közleményei. Az EMNT és az EMNP közleményei szintén erre a három címre érkeznek. Az RMDSZ! Eredmény ez?! feliratú matricák megjelenéséről pont ezen a három címemen értesítettek. A Tulipédiát beharangozó szöveget is ugyanezekre a címekre kaptam meg a Wikipédiát arculatában koppintó, de nagyon egyoldalú és részrehajló szócikkeket tartalmazó oldal „tartalmát gondozó újságírói csoporttól”. Aztán a negatív kampány audiovizuális és interaktív termékeit egy helyre gyűjtő kapjátok.be oldal is ugyanezeket a címeken tartotta fontosnak értesíteni önmaga elindulásáról.


A politikai színtéren pártként zöldfülűnek számító,

de jónéhány ismerős és/vagy leharcolt arcot felvonultató, magát kis költségvetésű pártként definiáló EMNP (most hadd ne próbáljam megfejteni, mit akartak üzenni ezzel az eposzinak szánt abszurd jelzővel) sokkal kevesebbet mutatott fel a kampányban, mint amit elvártam tőlük. Még az általam legtöbbre tartott jelöltjük, Gergely Balázs sem tudott igazán innovatív, pozitív üzenetet megfogalmazni. A nyulat a bokorból kiugrasztani kívánó négynyelvű tábla-akciójuk volt a legmarkánsabb kampánymegmozdulásuk, ez ugyan lépéskényszerbe hozta a hatóságokat (a szászfenesi polgármester villámgyorsan eltüntette, majd szinte ugyanolyan sebességgel visszaszereltette a reklámpanót), és ezzel rámutatott a helyzet visszásságára, de hatásfokában nyilván ez is messze elmaradt az MPP-hez köthető Nyírő-újratemetéshez képest.

Arculatban nem hozott újat az új párt, a köztudatba elég hamar beivódott logójukat kár volt olyan plakátokra pocsékolni, amelyeken a jelöltek fekete-fehérben szürkélkednek.





Egy új párt számára az ígérgetés a legsimább ügy.

Néhány ezer új munkahely, egy kicsi autonómia, jólét dögivel. Az EMNP nyugodt szívvel ígérhet bármit, hisz vajmi kevés esély van arra, hogy olyan erős pozíciókat szerezzen, amelyből valóban számon is kérhetőek lennének az ígéreteik. Ha meg négy év múlva mégis számon kérnék rajtuk, majd vonogathatják a vállukat, hogy mi akartuk, de az RMDSZ mindent blokkolt. Ennek ellenére elég keveset használták ezt az eszközt.

Fontos elemévé váltak az EMNP kommunikációjának az "eltőkésített" közlemények. Egy ideig csupán Tőkés László vádolhattam volna azzal, hogy az erdélyi közéleti beszédet megpróbálja a legmélyebb bugyrokig süllyeszteni posztkommunistázásával, modoros, a tárgyilagossággal köszönőviszonyban sem lévő, közleménynek becézett irományaival. Idén azonban felzárkóztak melléje a néppárti politikusok is, egy olyan típusú közbeszéd meghonosításán fáradozva, amelyben a tények eltörpülnek a jelzők mellett. Így a mondanivalót is szinte képtelenség kihámozni, és ezek a szövegek csak a nagyon szűk fanatikus rétegnek jelentenek valamit is, őket viszont már amúgy sem kell győzködni.






Ha már Tőkésnél tartok, muszáj megemlíteni a Tőkés-könyvet is, amelynek kapcsán az EMNT-EMNP az idei legnagyobb bakiját követte el azzal, hogy kijöttek a sajtóba a bejelentéssel, hogy pert indítanak az ügy miatt. Ez volt a zöld jelzés azoknak a sajtósoknak, akik addig vagy kötődéseik, vagy erkölcsi tartásuk miatt nem foglalkoztak a témával (és ha jobban belegondolunk, ez ezúttal a teljes erdélyi sajtót jelentette). A bejelentés után hirtelen mindenki erről kezdett beszélni, és sokkal többet ártottak ezzel az ügyüknek, mint az állítólag névtelenül könyveket küldözgetők.

Szerencsére a humor is jelen volt a néppártosok kampányában, volt néhány emlékezetes pillanat (a Kelemen Hunor szájába adott „Hozzon valaki egy saormát ku dé toáté” számomra ilyen) és néhány egyértelmű ballépés, mint például az egyszerre gusztustalan és negatív üzenetet is magában hordozó Mindnyájunknak el kell menni feliratú óvszerek. Ezek a csávók szerintem képesek lettek volna felírni a kampányvirslire, hogy Kapjátok be! Ja, hogy ők ezt a szlogent máshol használták...

Egyértelmű, hogy az EMNP a negatív kampányba fektette a legtöbb erőforrását: ez a gépezet volt a leggyorsabb, legcélratörőbb és legkreatívabb is. Amint egy RMDSZ-es vezető nyilatkozott valami hajmeresztőbbet, már kész is volt a videó. Alig fejeződött be egy tárgyalás, már ki is ment a sajtónak a lesújtó közlemény a tárgyalófélről, akivel lehetetlen megegyezni.

Persze azért ennek sem vigyáztak minden részletére. Az emailes címlisták használata, a Magyarországon hosztolt honlapok, a Fidesztől másolt szórólapformátumok és szlogenek (Mindnyájunknak el kell menni) ezt sugallják.


Mi maradt hátra így az utolsó napokra?

A negatív kampány egyik legsunyibb, legalattomosabb formája a push poll.

Jónapotkívánok, Borboly Csaba megbízásából készítek felmérést. Ön Borboly Csabára szavazna? Igen? Értem. És abban az esetben is Borbolyra szavazna, ha kiderülne, hogy hatszázezer eurót sikkasztott? Igen? Tudta ön, hogy Borboly két hétvégi házát közpénzekből építtette? Ezzel együtt is Borbolyra szavazna?


A többnyire hamis megrendelőt megnevező, telefonos vagy személyes megkereséssel zajló kérdőívezés célja nem az adatgyűjtés, hanem a befolyásolás, az ellenfél lejáratása, besározása, és a módszer nagy előnye, hogy nehéz védekezni ellene.

Ez a román közegben „mérgezett telefonként” ismert jelenség, amelyről korábban, az EMNP Döntsünk közösen szórólapja kapcsán már írtam. A „kérdőív”, amellyel gyakorlatilag megkezdték kampányukat, egyébként még most is elérhető a párt honlapján, de most nem fecsérelnék rá több szót.

Viszont innen már csak egy lépés a névtelenség és a push poll, amit egyébként a romániai magyar politikumban nem ők használnának először: az RMDSZ-elnök választása előtt az egyik jelölt is ezzel a módszerrel próbálkozott, igaz, szűk körben, ők csak a küldötteket hívogatták, tegyük hozzá, magyarországi hálózatról.

A kampány utolsó napjaiban hasonló kérdéseket szegezhetne az erdélyi választóknak az EMNP stábja, hiszen megvan rá a szakijuk: a szakmai fülesek szerint a piszkos kampányokra, azokon belül is a push pollokra specializálódott Beke Sándor fideszes kampányszakértő több képzést is tartott erdélyi városokban az EMNP meghívására. Bekének 2010-ben Gödöllőn volt egy ilyen botránya: Gémesi György polgármester azzal vádolta a fideszes jelölt kommunikációs tanácsadójaként dolgozó Bekét, hogy cégével kampánycélokat szolgáló politikai közvélemény-kutatást vezet, amelyben a Gödöllői Polgármesteri Hivatalra, mint megbízóra hivatkozott. A közvélemény-kutatást egyébként jogszabálysértőnek tartotta a helyi választási bizottság, aztán Beke rágalmazásért feljelentést tett, és így tovább.

A módszer tehát adott, és az, hogy eddig még nem csengtek az erdélyi telefonok, azt mutatja, van határ. Egyelőre.