2017. aug. 22. keddMenyhért
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

KÖZPONTOSÍTOTT DEMOKRÁCIA

EMNT vs. RMDSZ: leszámolás vagy elszámolás?

utolsó frissítés: 18:02 GMT +2, 2011. április 7.

Az RMDSZ fő kritikusának számító EMNT-ből szerveződő pártnak megvan a lehetősége, hogy jobbat csináljon. A kérdés az, hogy élni tud-e ezzel. Nem is, inkább az, hogy élni akar-e vele.

Ha a kritikus lehúzza a kedvenc előadónk új lemezét, az első rajongói reakció: csinálj jobbat, vazze! Ez persze óriási marhaság, mert a kritikusnak nem az a dolga, hogy zenéljen, hanem az, hogy kritikát írjon.

Ezt az analógiát most nem lehet ráhúzni a romániai magyar politikára. Az RMDSZ fő kritikusának számító EMNT-ből szerveződő pártnak ugyanis tényleg megvan a lehetősége, hogy jobbat csináljon. A kérdés az, hogy élni tud-e ezzel a lehetőséggel.


Nem is, inkább az, hogy élni akar-e vele.

Az EMNT arra vonatkozó kérése, hogy az RMDSZ számoljon el a romániai magyar közösségnek a romániai és magyarországi költségvetési pénzek felhasználásáról, teljesen jogos. Nem azért, mintha ez az RMDSZ-nek kötelessége lenne – az RMDSZ-nek és alapítványainak az a kötelessége, hogy azoknak számoljon el, akik az adott összeget megítélték, biztosították –, hanem mert így lenne szép és tiszta.

Nem az EMNT-sek az elsők, akik ezt kérik, a nagyobb átláthatóság igénye régóta napirenden szerepel, és csak egyetlen útja van a kérdés feloldásának. Ha a kerülőutak használhatóak lettek volna, már rég nem lenne téma ez az egész.

Úgy tűnik, senki sem tudja ezt jobban, mint Tőkés és Toró. Legalábbis ez olvasható ki közösen aláírt állásfoglalásukból, amely a szokásos megsemmisítő tőkési szófordulatokat és pár logikai bukfencet – például azt, hogy a támogatások elosztása kapcsán megemlíti, hogy az ÚMSZ „az Orbán-kormányt folyamatosan célkeresztben tartja és diktatúrát vizionál”, vagy azt, hogy egyik RMDSZ-nek intézett kérdést eleve úgy fogalmazza meg, hogy arra nem lehet érdemben válaszolni („mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan jutatott „baráti igények” kielégítésére”) – leszámítva bizony olyan szövegnek tűnik, amely


lépéskényszerbe hozhatja az RMDSZ-t.

Ahhoz, hogy ez a lépéskényszer ne csak látszólagos legyen, ebben a helyzetben csak egy dologra lenne szükség. Arra, hogy az EMNT-sek előálljanak, és azt mondják: tessék, így kell ezt csinálni. De nem, nem ez történik.

Miközben az EMNT úgynevezett Demokrácia Központjainak száma folyamatosan bővül, senki sem tudja a pontos választ, hogy milyen pénzből hozták létre és működtetik őket. De még azt sem, mennyibe kerül mindez. Ez pedig vagy nagyon amatőr, vagy abszurd. Egy szervezeti vezetőnek rálátásai kell legyenek a szervezet pénzügyeire, ha pedig valamiért nincsenek, akkor nézzen utána.

Ha tényleg nem tudják, az azt jelenti, hogy Tőkés és Toró nem tanult semmit az RMDSZ hőskorának kusza pénzügyeiből, amikor az egyik vezető a legenda szerint egy zacskóban hordozta maga után a szövetség vagyonát. Az akkori meglehetősen áttekinthetetlen helyzetnek még évek múlva is jól érezhető következményei voltak, az RMDSZ-t kívülről és belülről is gyengítették az elszivárgott pénzekről szóló pletykák.


Így nem szabad szervezetet építeni.

Ha tudják, de nem akarják közölni, az legalább ekkora baj. Nem azért baj, mert kötelességük lenne, hanem azért, mert így lenne szép és tiszta. És azért, mert ezzel lehetne elejét venni, hogy ismét kerülőutakra tereljék a témát. Mert amíg ez nem történik meg, addig ez az egész buzgalom nem több színtiszta demagógiánál.

A demagógia pedig visszaüt, mert a romániai magyarok nem olyan hülyék, hogy ne tegyék fel maguknak a megfelelő kérdéseket. És ezzel nem csak az RMDSZ, hanem az egész rommagyar politikai osztály hitelét ássa alá az EMNT.

Prédikálás, Deákné, veremásás, gerenda, tolvaj, kutya és eb: rengeteg gyönyörű magyar szólás és közmondás alkalmazható remekül a mostani helyzetre. Politikusainktól ezentúl is gyakrabban fogunk hasonló bölcsességeket kapni, mint átlátható Excel-táblázatokat és indoklásokat. Mert leszámolni könnyebb, mint elszámolni.