2017. október 19. csütörtökNándor
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

RENDŐRI KÍSÉRLET

Kinek van szüksége a rendőrökre? Hát a rendőrségre?

utolsó frissítés: 13:34 GMT +2, 2010. szeptember 30.

A rendőrség, az államfő és a miniszterelnök mintha versenyre keltek volna abban, hogy ki tudja hamarabb lejáratni a román államot. Nem a győzelem, a részvétel a fontos: mindenki célba ért.

Az állami alkalmazottak tiltakozó megmozdulásai közé tartozó múlt heti rendőrtüntetés, amely a Győzelem (Victoriei) téren kezdődött, átköltözött Băsescu főhadiszállása, a Cotroceni palota elé, és ez kiverte az elnöki biztosítékot. Mi történik ilyenkor normális esetben? Felelősségre vonják az illetékeseket. Miért volt néhány szabadidejében tüntető rendőrnél fegyver? Miért tüntettek többen egyenruhában? Ki és miért döntött úgy, hogy átvonuljanak a Cotroceni palota elé, annak ellenére, hogy nem volt erre engedélyük? Miért engedték ezt meg a tüntetést felvigyázó rendőrök? Teljesen jogos kérdések, amelyekre könnyű választ és felelősöket találni.

De nálunk nem ez történik. Băsescu, mint egy sértődött kisfiú, bejelenti, hogy nem tart többet igényt rendőri kíséretre a hivatalos útjai során. Boc, mint egy kiskutya, követi. Băsescu indoklása egyszerű: az államelnöki hivatal nem tarthat fenn kapcsolatot egy olyan intézménnyel, amely semmibe veszi az ország törvényeit. Csakhogy ez az indoklás, amennyire egyszerű, épp annyira sántít.

Az államfő összemossa az intézményt a tüntetőkkel: nem a rendőrség intézménye szegte meg a törvényt, hanem a hatezer tüntető, amikor átvonultak a Cotroceni palotához. Az, hogy a rendőrség nem akadályozta ezt meg, hivatali mulasztásnak tekinthető, de törvénysértésnek nem.

Törvényszegésre sokszor, sok állami intézmény alkalmazottai esetében volt már példa. Ha Băsescu logikáját követjük, akkor az államelnöki hivatalnak régóta burában kellene ülnie, hermetikusan elzárva a világtól. Csakhogy két állami intézmény nem teheti meg, hogy két különálló világban létezzen.

Amikor Băsescu nagyvonalúan lemond a rendőri kíséretről, elfeledkezik arról, hogy ez nem egy jog, egy kiváltság, hanem a hivatalos konvojokra vonatkozó szabályozás része. A törvény szerint hivatalos konvojok csak rendőri kísérettel vonulhatnak. A kijelentés kábé annyira abszurd, mintha az államelnök egy korrupciós ügy miatt lemondana az adóhivatal szolgálatairól. Ha az adóhivatal egy korrupt intézmény, mától fogva nem tartok igényt arra, hogy befizessem az adómat.

Az, hogy Emil Boc látszólag gondolkodás nélkül csatlakozott Băsescu kezdeményezéséhez, és ő is lemondott a rendőrségi kíséretről, még súlyosabb, hiszen a rendőrök minisztériumi alkalmazottak, akiknek a cselekedeteiért Boc felelősséggel tartozik. De a felelősség vállalása helyett ő inkább lemond róluk.

Ami azonban jóval súlyosabb, mint a konkrét kijelentés, az ennek az üzenete. Hogy engedheti meg magának egy államfő és egy miniszterelnök, hogy lemondjon az ország egyik legfontosabb intézményéről? Mert a nem is túlzottan kódolt üzenet ez: nincs szükségünk rátok.

A háttérben eközben potyognak a fejek, valószínűleg elhamarkodottan. Normális esetben kivizsgálásokra lenne szükség, és ezek eredménye döntene arról, hogy a rendőrségnél kinek kell mennie, kit büntetnek meg, és végső soron mennyiben felelős a történtekért maga a belügyminiszter.

De még ha indokoltnak is tekintjük ezeket a radikális lépéseket, ahelyett, hogy az az üzenet jönne át, hogy a miniszterelnök, felvállalva a felelősség egy részét, mindent megtesz a felelősségre vonásért, a rendőrség megtisztításáért és hitelének visszaállításáért, ő a látványos elhatárolódással menti irháját. És a nép fülében csak ez visszhangzik: nincs szükségünk rátok.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!