2017. aug. 22. keddMenyhért
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

MENTÁLIS TÉRKÉP

A város márpedig szép nekünk, akkor is, ha nem az

utolsó frissítés: 11:13 GMT +2, 2010. szeptember 21.

Részemről hálás vagyok a zürichi újságíróknak Kolozsvár bemutatásáért. Annyira jó volt, hogy korrigáljam mentális térképemen a rózsaszín foltokat.

Érthető módon nagy felháborodást váltott ki a svájci Blick bulvárlapban múlt héten Kolozsvárról közölt fotóriport. A Basel kolozsvári vendégszereplése apropóján született cikk teljesen egyoldalúan mutatja be a várost, tárgyi tévedések mellett (például egy Marasti-i buszmegállót sétálóutcának nevez, vagy azt állítja, hogy a város lakosságának többsége az autóiparban és a vasútnál dolgozik) a várost szándékosan összemossa Pataréttel, és még ecsetelhetnénk bőven, mi minden nem tetszik vele kapcsolatban.

Épp ezért kitaláltuk, hogy másnapra készítünk egy válasz-fotóriportot, amelyben megmutatjuk, mennyire sokarcú a város, megmutatjuk, hogy csak látószög kérdése, hogy milyennek látják az olvasók. Az elképzelés az volt, hogy öt-öt fotóban mutassunk egy kozmopolita, glamúros, elegáns, gazdag várost; egy a kommunizmus nyomait még mindig magán viselő várost; egy nagy történelmi múltú várost; és egy relaxálásra, sétákra alkalmas, parkokkal, zöldövezettel váró várost.

El is küldtük a fotósunkat, hadd készítse el az utasításaink alapján a képeket, de néhány óra múlva azzal jelentkezett, hogy ő ugyan próbálkozik, de nem igazán sikerül neki. A kommunista-szürke tömbházak még hagyján, de egyébként a város olyan, mint egy elhanyagolt építőtelep: minden szemetes, az utak gödrösek, a vakolatok mállanak, a kétszáz éves, gyönyörűen felújított épületek ablakait többéves kosz sötétíti be, az utcákról lehetetlen olyan képet készíteni, hogy ne lógna bele több kötegnyi kábel, és így tovább.

fotó: Kún Ákos

Másnap, a reggeli kávé mellett még egyszer nekifutottam fejben az anyagnak, a fenesi tömbházlakásunk erkélyén üldögélve. A tömbház előtti beépítetlen területen, mintegy válaszul a bennem felmerlő kérdésekre, komótosan legelészett hét ló. A bárányok csak dél körül érkeztek.

Részemről hálás vagyok a zürichi újságíróknak. Bár cikküknek köszönhetően biztosan nem özönlik el a svájci turisták Kolozsvár utcáit, annyira jó volt, hogy pár percig ne csak a lelki szememmel lássam, ami körülvesz, és korrigáljam mentális térképemen a rózsaszín foltokat.

fotó: Kún Ákos