2017. április 29. szombatPéter
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

CIVIL ÁLLÁSFOGLALÁS

Állásfoglalás Szegedi Csanád irodanyitása ellen: kiértékelés

utolsó frissítés: 17:31 GMT +2, 2010. június 21.

Több mint ezren írták alá néhány nap alatt azt a marosvásárhelyiek által kezdeményezett állásfoglalást, amelyet a Transindex felkarolt. Sok vagy kevés?

Késő délután a szerkesztőségben, cseng a telefon. Egy idős hölgy keres minket aláírásgyűjtés ügyben. A férje már aláírta a listát, de neki nincs külön mailcíme, és a férjéével már nem tud aláírni, de mindenképp szeretne ott lenni a listán. Ezért telefonált: oldjuk meg, hogy kerüljön fel a neve.

Amikor a Jobbik EP-képviselőjének marosvásárhelyi irodanyitását bejelentették, nem lepődtem meg. Logikus lépés volt az erdélyi holdudvarát építgető párt (?) részéről. A szerkesztőségben percek alatt eldöntöttük, hogy ezzel az eseménnyel nem hírben foglalkozunk.

Amikor az aláírásgyűjtés marosvásárhelyi kezdeményezői megkerestek bennünket, már a hogyan is megvolt. A vita nem arról szólt, felvállaljuk-e az ügyet, hanem például arról, hogy románul is közzétegyük-e a szöveget. Végül a köztes megoldás (linkeltük a román és az angol verziót) azért született, mert úgy ítéltük meg, ez


elsősorban az erdélyi magyarok ügye.

Annak idején, a kolozsvári magyar műemlékfeliratokért több mint 22 ezer aláírást gyűjtöttünk össze. Ennek függvényében kevés az ezer? Ennek nem volt akkora tétje, mert míg arra volt esély, hogy Sorin Apostu veszi a jelzést, ha benyújtunk neki sokezer aláírást, azt senki sem várta el, hogy Szegedi Csanádék összepakolják a faxgépet, és bezárják az irodát.

>> A civil állásfoglalás aláíróinak listája >>

Volt, aki úgy értékelte, a tiltakozás szövege túl elitista, nehezen érthető. Mások azért nem írták alá, mert szerintük hiba belemenni a jobbikos képviselő játékába, halmozni a médiabotrányt, és ezzel még több helyre elvinni a Jobbik üzenetét.

Ugyanakkor tudom, hogy akkor is megérte volna elindítani az akciót, ha egyedül a fent említett néni írta volna alá. Mert vannak ügyek, amelyeket akkor is fel kell vállalnunk, ha nem hálásak.


Ez lelkiismereti kérdés.

Épp ezért köszönettel tartozunk azoknak, akik szintén lelkiismereti kérdésként kezelték az ügyet, és nevükkel támogatták az állásfoglalást. És azoknak is, akik egyáltalán elgondolkodtak az üzeneten.

Persze mindemellett lehetünk csalódottak is, amiért sokan nem értették meg az üzenetet, vagy nem tartották fontosnak, hogy nevükkel támogassák. Vagy szomorúak is lehetünk, mert egyesek nem merték aláírni. Vagy el lehet gondolkodni azon, hogy most miért nincsenek szinte egyáltalán politikusok a listán.

De tulajdonképpen nem számít, hogy az ezer sok vagy kevés. Mert a cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet: nem vonhatjuk kétségbe a jobbikos politikus irodanyitási jogát, de nem várjuk tárt karokkal, illetve hogy lehetőséget biztosítsunk azok számára, akik jelezni szerették volna: nem értenek egyet azzal, ami történik.

És hogy mire jó ez a jelzés? Hogy a jobbikosok elégedetten vegyék tudomásul, máris sikerült felhergelniük a “liberális értelmiséget”? Korábban szándékosan nem írtam le az értelmiség szót, én a magam részéről hülye beskatulyázásnak tartom, á la brit kutatók egy csoportja. Azt pedig, hogy egy olyan politikussal kapcsolatos állásfoglalást, aki a teljes romániai politikai érdekképviseletet megkérdőjelezi, csak liberálisok írjanak alá, kizártnak tartok. Az emberek


különben sem pártkönyvecskével írnak alá.

Az aláírásgyűjtésnek nagy volt a sajtóvisszhangja, erdélyi magyar sajtótermékek és központi román lapok is foglalkoztak vele.

Meglehetősen sok, közel száz hamis aláírás érkezett, Schumacher Mihály sofőrtől Megtévesztett Üresagyig, magyarországi szélsőjobbos portálok buzdították arra olvasóikat, hogy próbálják meg ál-aláírásokkal nevetségessé tenni a kezdeményezést. A másik trükk, amit bevetettek, hogy valós személyek nevében írták alá a listát – így járt Kézdivásárhely polgármestere, Rácz Károly is. Egyébként fontolóra vettük, hogy kiadjuk neki a nevében aláíró személy IP-címét, mert itt egy közszereplő adataival való visszaélés esete áll fenn. Ha valaki akarata ellenére került fel a listára, azt megkérjük, jelezze: nem óhajtotta támogatni az állásfoglalást.

Ugyanezeken a helyeken persze folyt és folyik a gyalázkodás, erre különösebben nem vesztegetném az időt, de azért kíváncsi vagyok, hogy az a politikus, akinek a pártkatonái és szimpatizánsai így viszonyulnak az aláírókhoz – akiknek túlnyomó többsége erdélyi magyar –, hogyan és milyen alapon akarja az erdélyi magyarok érdekeit képviselni.


Mert ez így abszurd.


Tegnap a szerkesztőségben volt egy hosszú beszélgetésünk az aláírásgyűjtés kapcsán, és a szerkesztőség álláspontja egyértelmű volt: az aláírásgyűjtés lezárása nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, tiszta a lelkiismeret, mi teljesítettük a kötelességünket. Nem, csak megtettük az első lépést.