2017. október 19. csütörtökNándor
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

A VÁLASZTÁS SZABADSÁGON

A még rövidebb politikai memória és az erdélyi szavazók butasága

utolsó frissítés: 13:30 GMT +2, 2009. december 16.

A kakas pont a kerítést használja arra, hogy minél magasabbról mutassa meg, ki az úr a szemétdombon. Akinek ilyen a viszonya a jogait és hatáskörét meghatározó Alkotmánnyal és annak határaival, az ne siránkozzon.

(Válasz, vagy inkább kiegészítés Ilyés Szabolcs A rövid politikai memória átka című írásához. A szerző kiegészítésnek szánta a szöveget, és tisztában van vele, hogy a kép így sem lesz teljes, legfennebb árnyaltabb.)

Jók ezek a kampányban felbukkanó plakátok, amelyek felfrissítik túlságosan is rövid politikai memóriánkat. A bányászjárások és a márciusi pogrom valóban olyan események, amelyekről nem szabad megfeledkeznünk. Iliescut és bagázsát sajnos azóta sem sikerült teljesen kiűzni a romániai politikából. Sajnos ez az ős-FSN az, amelyből az utóbbi húsz év politikai elitjének a döntő többsége - így Băsescu is - származik.

Ha már szóba hoztuk Băsescut a bányászjárások kapcsán: az igazsághoz hozzátartozik, hogy közlekedési miniszterként mindent megtett a bányászok megakadályozása érdekében. Arról a bányászjárásról van szó, amely Petre Roman miniszterelnök, majd Ion Iliescu államfő leváltását célozta 1991 szeptemberében.

Ilyen szempontból nem hiszem, hogy Băsescunak kevesebb köze lenne a kilencvenes évek elejének tragikus eseményeihez, mint Geoanának, aki 2000 óta politizál a FSN egyik utódpártjában (a másik a mai PD-L).

De abban igaza van Ilyés Szabolcsnak, hogy nem jó megfeledkezni ezekről az eseményekről. Nekem is eszembe jutnak néha-néha, szándékomon kívül, például idén december 1-jén, a Temesváron történtek láttán. És nem csak nekem.

Én is egy kanyarral kezdtem a cikket, és persze mellébeszéléssel. A PSD-nek sajnos valóban van mit felróni, ami a magyarellenes megnyilvánulásokat illeti, és nem kell '90-ig viszamenni. Hiszen egy éve még pont Geoană militált az RMDSZ bevétele ellen az amúgy is 70%-os többséggel rendelkező kormányba. Az senkit sem vigasztal, hogy ez egy önvédelmi mechanizmus volt arra az esetre, ha kormányt kell buktatni. Ha az RMDSZ akkor kormányra került volna, a Boc-kormány ma is teljes erőből csinálhatná a hülyeségeit az RMDSZ, a kisebbségek és az időközben kilóra megvett parlamenti dezertőrök hathatós támogatásával. (Ami késik, nem múlik - az utóbbi napok hírei szerint ismét jó esély van egy ilyen alig-többség létrehozására.)

Bár sokan már nem emlékeznek, ideje felidézni, hogyan kapta közkedvelt becenevét, a "Prostănac"-ot a PSD jelenlegi elnöke: 2004-ben, a választási hajrában Geoană nyilvánosan elmondta, hogy a PSD az RMDSZ-szel készül kormányozni. Könnyen lehet, hogy emiatt vesztette el Năstase a második fordulót Băsescuval szemben, de mára csak annyi maradt meg, hogy Iliescu a prostănac jelzővel illette Geoanát, aki miatt szélsőjobbos szavazóik átpártoltak az ellenfélhez. Így jár, aki őszinte.

De ez régi történet, persze hogy nem emlékszünk rá. De hogy ahhoz is túl rövid a politikai memóriánk, hogy emlékezzünk arra, hogyan gáncsolta el Băsescu báb-pártja a beígért kulturális autonómiát? Hogy hogy viselkedett Sólyom látogatása kapcsán, vagy budapesti látogatásán? Ha döntetlenben egyezünk ki, ami a magyarellenességet illeti, még Băsescu jár jól. Akkor is, ha többet sörözik Székelyföldön, és szereti a kürtőst meg a tölt9tt káposztát.

Csakhogy hiába elemezgetem a posztkommunista szálakat és a magyarellenesség fokát, mert az RMDSZ (illetve a PNL és a PNTCD) választását nem lehet ide visszavezetni. Traian Băsescu, az örökös politikai túlélő, miután öt kormányban (Petre Roman, Stolojan, Ciorbea, Radu Vasile és Isărescu) töltötte be a szállításügyi miniszteri tisztséget, majd kétszer is főpolgármesternek választották, ötéves elnöki mandátuma alatt szétvert két kormányt, majd semmibe vette a parlament egyértelmű többségének az akaratát, ezzel több hónapra lebénítva az országot.

Eközben eljátszotta ugyanazt a trükköt, amit első főpolgármesteri regnálása alatt, még több hatalmat kérve tervei végrehajtásához, ellenségnek állítva be a teljes politikai osztályt. Mogulokról szövegelt, miközben Videanu és Berceanu ott csücsült bábkormányában, és ellenzékiként tetszelgett, miközben öt éven keresztül atyaúristent játszott.

A szemétdomb lakói számára a kerítés a határ, amelytől tartják a kétlépésnyi távolságot, még véletlenül se merüljön fel a gyanú, hogy át akarják lépni. De a kakas pont a kerítést használja arra, hogy minél magasabbról mutassa meg, ki az úr a szemétdombon. Akinek ilyen a viszonya a jogait és hatáskörét meghatározó Alkotmánnyal és annak határaival, az ne siránkozzon, ha a szemétdomb lakói összefognak ellene.

Az egy jól bevált közhely, hogy két rossz közül kell választani. De most is ugyanaz volt a helyzet, mint 2000-ben. Gyakorlatilag nem volt választási lehetőség az RMDSZ számára. Nem lehet a nyertes lóra fogadni, ha egy szamár versenyez egy Ferrarival. Szóval ebben a versenyben egy rossz közül lehetett választani, a másik még csak opció sem volt.

Băsescu kiszámíthatatlan destruktív magatartásával és öncélú egyeduralmi törekvéseivel már soha nem lehet egy olyan szervezet opciója, amely számára értéket jelent a demokratikus berendezkedésű állam. És persze más zsarnokjelöltek számára sem opció, ezért magától értetődő, hogy Vadim és Becali is felsorakozott ellene. De ez azért még nem jelent közös frontot. Pont az lett volna az abszolút elvtelen döntés az RMDSZ részéről, ha kihátráltak volna Geoană mögül, azért, amiért a szélsőségesek is őt támogatják. Markóék a PNL-vel és a PSD-vel egyeztek meg, nem a PRM-vel és a PNG-vel. Gondolom, te sem mondanál le például az anyanyelvhasználat jogáról, csak azért, mert Borboly Csaba, Szász Jenő, Gyurcsány Ferenc vagy Cicciolina is támogatja azt.

Ugyanígy az sem az RMDSZ hibája, hogy a második fordulóban mondjuk nem Crin Antonescu és Remus Cernea mérkőzött, hanem ezek ketten.

És a kérdésedre a válasz: nem, nem tehette meg az RMDSZ, hogy senkit se támogasson. Ha már indított jelöltet, akkor a begyűjtött szavazatokat használnia kellett, másképp mi értelme volt a jelölt-indításnak? Az jogos kérdés egyébként, hogy egyáltalán volt-e értelme, de ez, ugye, egy másik téma, amire talán majd máskor visszatérek.

Szintén ide tartozik az is, hogy megteheti-e egy politikai szervezet, hogy szembemenjen támogatói többségének akaratával. A válasz pedig egyértelműen igen. Egy ilyen horderejű kérdésnél mindig az kell döntsön, hogy mi a helyes választás, és nem az, hogy mit akar a többség. Vannak helyzetek, amelyek megkövetelik a népszerűtlen döntéseket, és ez ilyen volt. Aközött kellett dönteni, hogy a hónapok óta húzódó patthelyzet folytatódik-e, vagy egy stabil többség veszi át a hatalmat. Hogy az a kicsinyes, nyegle és teljesen amatőr PD-L marad a fő kormánytényező, amely már bőven bebizonyította, hogy képtelen bárkivel együttműködni, vagy egy olyan koalíció veszi át az ország irányítását, amelyben legalább van potenciál a dolgok jobbra fordítására.

Az RMDSZ meg valószínűleg tisztában volt vele, hogy szinte bármelyik kombinációban szükség van rá is a kormányalakításhoz, másrészt meg sejthető volt, hogy a magyarok többsége úgysem fog Geoanára szavazni. De az, hogy őt támogatták, a minimum volt, amit megtehettek a demokrácia érdekében. Ami felróható viszont nekik, hogy nem álltak ki bátrabban és egyértelműbben választásuk mellett.

És hogy a választók butaságáról is beszéljünk: nem azok a magyar szavazók voltak buták, akik Geoanára szavaztak, és nem is azok, akik Băsescura, hanem azok, akik nem fogták fel, hogy az ország következő öt éve alapvetően ezen a december 6-án dőlt el, és az erdélyi magyarság igenis elég erős lehetett volna, hogy eldöntse a verseny kimenetelét. Mert holnap sem a székelyföldi autonómia vezetői döntenek a sorsunkról.

És még egy pillanatra visszatérek a néppárti összetartás gondolatához. 2004-ben a FSN két utódpártjának jelöltjei mérkőztek meg a második fordulóban, akkor a szociáldemokrácia elkötelezett híve, Traian Băsescu nyert. Annak ellenére, hogy az európai szocialisták nem őt, hanem Năstaset támogatták a versenyben. Ennek annyi következménye lett, hogy a PD sértődöttségében átigazolt az Európai Néppártba. Nem az elvek, hanem az érdek miatt. Ha az elvek miatt tették volna, akkor, gondolom, nem akadályozzák meg nem sokkal később a tényleg néppárti elveket valló Tőkés László felvételét az európai pártba.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!