2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

SZELLEMIDÉZÉS VARGABETŰVEL

Új politikai divat: a kis trikolóros füzet

utolsó frissítés: 18:48 GMT +2, 2009. október 27.

Nem az a kérdés, hogy melyik döntés igazodik a legjobban az alkotmány szelleméhez, hanem hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy az még épp beleférjen az alkotmány betűjébe.


Az Elnök eléggé morcos hangulatban volt, még a reggeli kávéját is csak úgy ímmel-ámmal kortyolgatta. Pedig előző este még igazán formában érezte magát, olyannyira, hogy a parlament felszámolását is kilátásba helyezte, mégpedig az elnökválasztást követő első napon, az eredménytől függetlenül. Csak hogy nehogy azt higgye bárki is, hogy ha ellene szavaz, azzal azonnal megszabadul tőle és az előrehozott választásoktól.

Aztán persze csodálkozott, amikor a tanácsadó kétségbeesve próbálta elérni, miközben ő már önelégülten kortyolgatta kedvenc rummárkáját. Aztán úgy döntött, szóbaáll ezzel a mitugrásszal, végülis nem hiába fizetik. Mire a beszélgetés véget ért, már alig maradt egy ujjnyi az üveg alján.

A tanácsadó tömören közölte, hogy az Elnök az esti műsorban tett bejelentésével igencsak túllépte azokat a kereteket, amelyekt egyezségük szerint mindig csak feszegetnek, de soha nem lépnek át. Ugyanis a mandátuma utolsó hat hónapjában még ő sem oszlathatja fel a parlamentet, és a mandátum nem a választásokkor, hanem az új elnök beiktatásakor jár le. Ráadásul legalább hatvan napnak kell eltelnie a minuszterelnök-jelölt megnevezése után ahhoz, hogy oszlatni lehessen, tehát még békeidőben is csak az Elnök által közölt időpont után jó egy héttel jöhetne szóba ez az egész.

Az éjszaka lassan telt, de mire a kávé alján látszani kezdtek a cukorkristályok olvadozó maradványai, az Elnök már tudta a megoldást. Majd jól félremagyarázza az egészet. És tényleg, délelőtt már ki is fejtette, hogy ő csak rosszul fejezte ki magát, de azért érdemes megfigyelni, hogy se nem december másodikát, se nem december ötödikét vagy hatodikát, hanem pontosan december hetedikét mondott.

Erre normális ember bárgyún pislog kettőt, és visszakérdez, hogy akkor Elnök úr, egészen pontosan mit is fejezett ki rosszul? Mert ugyebár nem az időponttal van a baj, hanem azzal, hogy az alkotmány szerint nem lehetséges, amit Ön állít. No de ezt már nem a riporter közölte, hanem a nemrég menesztett belügyminiszter, aki ugye politikai ellenfél, tehát a hű nép úgyis azt gondolja, nehogymá' pont ő oktatná ki a mi Elnökünket!

Nem kétséges, hogy Románia az az ország, ahol az Elnök lazán megengedheti magának, hogy csak annyit tudjon kívülről az alkotmányból, hogy Románia egységes, független és oszthatatlan nemzetállam, de ennek ellenére úton-útfélen hivatkozzon rá.

***

Az alkotmányt megalkotói olyannak képzelték el, hogy a politikai common sense mellett alapvető játékszabályokat fektet le, de úgy jártak vele, mint a mikrohullámú sütő gyártója, akit beperelt a macskát mikróban szárító nagymama.

Romániában ugyanis lehetetlen emberi vagy politikai jóérzésre, paraszti vagy politikai logikára alapozni, mert itt csak és kizárólag az érdek a meghatározó. Itt nem gond az sem, ha egy politikus egyik napról a másikra ellentmond saját magának, miközben mindkétszer az alkotmány betűjére és szellemére hivatkozik.

Ha az érdek azt kívánja, akkor az államfő azt a pártszövetséget kéri fel kormányalakításra, amelyik több mint 5%-kal elmarad az első helyen végző szövetségtől (a PNL-PD koalíció 31, a PSD+PC 37 százalék körüli eredményt ért el).

Ha az érdek úgy kívánja, akkor ugyanennek az államfőnek a felkérésére a legtöbb mandátumot szerzett párt alakít kormányt, akkor is, ha nem ők kapták a legtöbb szavazatot (az már a választási rendszer anomáliája, hogy bár kilencvenezer szavazattal többet szerzett, mégis egy képviselői és két szenátori hellyel kevesebbet kapott a PSD+PC, mint a PD-L).

És ha az érdeke úgy kívánja, még mindig ugyanez az államfő azt nevez ki, akit senki sem akar, mindezt egy nappal azután, hogy kifejti: az alkotmány jegyében ugyanúgy fog eljárni, mint egy évvel korábban, és a legtöbb mandátummal rendelkező párt soraiból nevezi ki a miniszterelnököt.

Miközben természetesen sűrűn hivatkozik az alkotmányra. Amely, úgy tűnik, lehetőséget nyújt számára, hogy a parlamenti erőviszonyoktól függetlenül az történjen, amit ő akar.

Băsescu folyton feszegeti az alkotmány határait, soha nem az a kérdés, hogy mi az a döntés, amely a legjobban igazodik az alkotmány szelleméhez, hanem hogy meddig lehet elmenni, úgy, hogy az még épp beleférjen az alkotmány betűjébe.

Miközben az országban a parlamenti és az elnöki demokrácia rendszere birkózik egymással, az egésznek egy olyan alkotmány ad keretet, amelynek szelleme ugyan a parlamentet erősíti, de betűje nem korlátozza eléggé az elnök hatáskörét.

Az utóbbi hetek sikerkiadványa mindenképpen az a trikolór füzetecske, amelyet olyan politikusok cipeltek magukkal a tévéműsorokba, mint Tăriceanu vagy Borbély László, és Băsescut is valószínűleg csak a szégyenlőssége akadályozta meg benne.

De persze nem ő az egyetlen, aki melléfogott az alkotmány kapcsán, hiszen a politikai pártok is folyton-folyvást az alkotmánybírósághoz rohannának, noha tisztában kellene legyenek vele, hogy ott nem az alkotmány szelleme, hanem a betűje szerint ítélkeznek.

Vagy ahogy Crin Antonescu is jó kis önellentmondásba keveredett, miután felrótta Băsescunak, hogy nem az alkotmány szellemében cselekedett, amikor nem a parlamenti többség jelöltjét bízta meg a kormányalakítással, majd kijelentette: ha államelnök lesz, akkor Klaus Johannist kéri fel a kormányalakításra.

Vagy ahogy az RMDSZ is sűrűn hallgat arról, hogy egy egyszerű alkotmánymódosítással nem lehet törölni a nemzetállam kifejezést az alaptörvényből, ugyanis annak 152. szakaszában ez áll: "Nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései." Tehát először ezt a cikkelyt kell módosítani, és csak utána jöhet a nemzetállamtalanítás.

Az alkotmány módosításának procedúrája egyébként az, hogy az államelnök, a parlament egynegyede kérésére, vagy 500 000, legalább 20 megyéből származó aláírás benyújtásával kérvényezhető ez. A parlament két háza kétharmados többséggel kell elfogadja a módosítást, ezt követően pedig 30 napon belül népszavazást kell kiírni róla. Nos, könnyen belátható, hogy az RMDSZ a belátható jövőben nem tudja azt elérni, hogy ez a folyamat kétszer is sikeresen lejárjon egy ilyen sokak számára kényes ügyben, mint a nemzetállamiság.

De ugyanez a procedúra egészen jól rámutat arra is, mennyire fölösleges - mármint jogi szempontból - Băsescu tegnap kihirdetett referenduma. Az alkotmány ugyan valóban lehetőséget ad számára, hogy referendumot írjon ki, viszont ez csak törvénymódosításra alkalmas. Az alkotmány módosítása más tészta, ebben előbb a parlament, majd a népszavazás a döntő. Ez a referendum nem más, mint állami pénzen zajló kampány az Elnök számára. Amit ebben a formában nem tilt az alkotmány betűje. Az Elnök pedig edzett ember, és nem fél semmiféle szellemektől.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!