2017. június 25. vasárnapVilmos
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

BÓNUSZ-NÁSZ

Ha kapsz egy napot pluszba' az élettől

utolsó frissítés: 18:39 GMT +2, 2009. augusztus 6.

"Mire észbe kaptam volna, kirángatott, előkapta a meghívót (amire aznap reggel bukkantam rá porszívózás közben), és azt rebegte: ez nem az a menyasszony."


A mindig elölről kezdődő napról, illetve a reggelente érkező holnapi újságról szóló filmeket már láttam, de egyikük sem készített fel a plusz egy napra, amit az élettől kaptam. De ez nem egy ködös sci-fi, amelyben a plot kedvéért megerőszakolják a valóságot, és nem is hosszan tartó imák eredménye. Ez egyszerűen egy nap, ami a betáblázott hétköznapjaim és hétvégéim rendszerén kívülre esett.

Biztosan te is eljátszottál már a gondolattal, hogy milyen lenne, ha megtudnád: ez életed utolsó napja. Mivel töltenéd, kinek szólnál, kivel akarnál lenni az utolsó napon, megváltoztatnád-e az életed, satöbbi. Ehhez képest


az senkinek nem jut eszébe,

hogy ez az egy plusz nap nem feltétlenül kell az utolsó legyen, hanem egy egyszerű, ugyanolyan nap, mint a többi, csak éppen nem tudod, mit kezdjél vele.

Szombaton Szászrégenbe utaztunk, a feleségem volt osztálytársnője ment férjhez. Szokás szerint késésben voltunk, vendégünk is érkezett aznap, ilyenkor illik takarítani, vagy legalább egy sarokba gyűjteni a szennyest, meg még dolgoznom is kellett, szóval elég nagy volt a kapkodás. 13 órára voltunk hivatalosak, így 14 óra körül feleségem írt is egy sms-t a menyasszonynak, amiben megkérdezte, nagyon meglepődik-e, ha 16 órakor betoppanunk. Jött is a válasz, hogy menjünk nyugodtan, és foglaltat helyet nekünk.

16 óra előtt pár perccel meg is érkeztünk a gyönyörű, fákkal övezett, városszéli szászrégeni vendéglőhöz, azonmód be is robogtunk a terem bejáratáig, majd megtorpantunk. Mire észbe kaptam volna, feleségem kirángatott az előtérbe, előkapta a meghívót (ami korábban elkallódott, és én aznap reggel bukkantam rá porszívózás közben),


ez nem az a menyasszony,

rebegte, majd ledobta magát egy kanapéba, és megnézte a meghívót. Utólag mindezt úgy meséli, hogy higgadtan viselkedett, de ne higgyetek neki: a kanapés részre nem is emlékszik.

A meghívón minden stimmelt: a város, az óra, a vendéglő, csak épp a dátum volt augusztus 2. Szombaton márpedig elseje volt, noha csak több másodpercig tartó érveléssel sikerült bizonyítanom igazam. Aztán jött a szemrehányós rész, majd a nevetés. Végülis ha ennyi lagziba hívják az embert, természetes, hogy előbb-utóbb becsúszik egy gikszer.

fotó: Flickr.com; Piera Nel Mondo Dei Umpa Loompa

A délután további része egy teraszon fagyizgatással (a nyolcvanas években állítólag a régeni fagyi és rigójancsi volt a legfinomabb egész Erdélyben, de ma már nem), majd anyóslátogatással telt, a pluszba kapott estével pedig nem kezdtünk semmit, a feleségem olvasgatott, én meg pléjsztésönöztem késő éjszakáig.

Vasárnap persze óhatatlanul el kellett mennünk a lagziba, és ha már sms-ben 16 órára jelentkeztünk be, akkor is érkeztünk, hogy ne legyen feltűnő, és az előző napi bónusznap után ezúttal a lakásépítős vasárnapunkat cseréltük be lagzisra.

Az elveszett vasárnap miatt az egyenleg már nem annyira pozitív, főleg hogy az égvilágon semmi hasznosat nem csináltunk a plusz nappal. Pedig csinálhattunk volna, ha valaki szól időben, hogy hé, készüljetek fel augusztus elsejére,


bónuszba' kapjátok.

De így is megérte, mert az rengetegszer előfordul, hogy váratlanul becsúszik valami plusz dolog, ami felborítja a programot, így a vasárnapi veszteség csak egy elvesztett nap a sok közül, bánja a fene. Azt a szombatot viszont, bár semmire se használtuk, mégiscsak ajándékba kaptuk.

Többen is azzal vigasztaltak, hogy van ismerősük, aki rossz temetésre ment, részvételt, koszorúzott és minden, mire rájött, hogy valami nem okés. Ilyenek ezek a városi legendák.