2017. április 29. szombatPéter
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

R.I.P. M.J.

Halál a pózolókra, mondják a pózolók

utolsó frissítés: 15:49 GMT +2, 2009. július 8.

Minden fellépő előadót felkértek, lehetőség szerint emlékezzen meg a pop királyáról. Amit önmagában én egy elég gusztustalan húzásnak tartok.


Érdekes keveredés zajlott vasárnap este Bukarestben: a Romexpónál a Manowar lépett fel, a tőle párszáz méterre lévő Balázs Jolán stadionban (volt Tineretului) Michael Jackson megemlékező estet szerveztek. A tömeget taxiból pillantottam meg, először azt hittem, a Manowarre igyekeznek, de hamar gyanússá vált az izominges-slápos-pocakos apukák túl nagy száma.

Úgyhogy focimeccsre kezdtem gyanakodni, főleg, hogy most már a stadion is látszott, na de júliusban ki a halál focizik? Aztán megláttam pár MJ-stílusú kalapot, és beazonosítottam az eseményt. De a beazonosítás csak a véletlen műve volt: a kalapokat ugyanis a B’EstFesten osztogatta az egyik cigimárka.

Érdekesen fonódtak össze a gondolatok, de az MJ-B’EstFest társítás már nem véletlen: a szervezők minden fellépő előadót felkértek, lehetőség szerint emlékezzen meg a pop királyáról. Amit önmagában én egy elég gusztustalan húzásnak tartok, mert valaki vagy úgy gondolja magáról, hogy ő meg akar emlékezni, vagy nem.


Ez a felkérősdi viszont eléggé kényszerpálya:

az az előadó, aki amúgy is le akarta róni tiszteletét, úgy érezheti, a közönség biztos azt képzeli, csak a felkérés hatására tette. Szóval pózolásba megy át az egész.

És ha már pózolásról beszélünk: legalább egy zenekar esetében biztosak lehettünk, hogy nem fognak MJ-rajongóként/siratóként pózolni: a Manowar a heavy metálon kívül ha más műfajhoz nyúl, akkor az csakis a klasszikus zene lehet. És különben is az a jelmondatuk: halál a pózolókra.

Csakhogy. Elnézve a harci díszbe öltözött zenészeket (pl. Batman-típusú, kockásított hasú bőrmellényekben léptek fel) és a szintén harci díszbe öltözött közönségüket (itt egyszerűen csak Manowar pólókra és metálos kiegészítőkre kell gondolni),


relatívvá vált a pózolás.

Mert ki a pózer, aki izomingben, slápban és pocakosan megy ki az MJ-emlékestre tökmagot köpködni, vagy aki Manowar-pólóban tombolja végig kedvence koncertjét, aztán másnap szépen beöltözik az öltönyébe, és bemegy az irodába.

Egy pillanatig sem akarom kétségbe vonni a Manowar-rajongók őszinteségét, a látszat szerint viszont igenis pózolnak – és ilyen alapon nincs joguk megítélni, hogy ki pózol, és ki nem.

Hogy teljes legyen a kép: én is vettem Manowar-pólót, de én mindig is pozőrnek tartottam magam, aki a Manowartől Björkig és a Blurtől Mansonig mindent befogadok és mindenért képes vagyok rajongani. Mert nincs egy igazi zene, és nincsenek különb és kevésbé különb rajongótáborok. Csak a zene öröme van, és azt nem lehet kilóra mérni.