2017. június 25. vasárnapVilmos
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

RMDSZ+EMNT=?

Azok a régi szép vazelines idők

utolsó frissítés: 13:38 GMT +2, 2009. február 20.

Ki szavaz az RMDSZ-re, és ki Tőkésre, ha együtt indulnak? A kiegyezés történelmi esemény, vagy a romániai magyar politikum utolsó kétségbeesett kísérlete arra, hogy releváns maradjon az egyre távolodó közösség számára?


A romániai magyar választóknak két nagy halmaza van: akik gondolkodás nélkül az RMDSZ-re szavaznak, és akiknek eszükbe se jut az RMDSZ-re szavazni. Tőkés László EP-választási sikeréhez nagymértékben hozzájárult az, hogy meg tudta szólítani azokat, akik olyan mértékben kiábrándultak az RMDSZ-ből, hogy semmiképpen nem szavaztak volna a szövetségre, viszont továbbra is fontosnak tartották a magyar képviseletet a politikában. Természetes is, hogy Tőkés akkori kampánya nagyban


az RMDSZ-szel való szembenállásra épült.

Tőkés attól volt nagyon különleges helyzetben, hogy tulajdonképpen nem az RMDSZ-től kellett elvennie szavazatokat, hanem az RMDSZ-re nem szavazó magyarokat kellett meggyőznie. És ebben a műfajban jó volt ő és csapata. Előre megmondta, hogy az indulása nem veszélyezteti a magyar képviseletet, és, mint kiderült, igaza is lett.

Persze Tőkés nem csak az RMDSZ-szel való szembenállásról szól. A szavazók egy része nem felejtette el, ami '89 decemberében történt, vagy azt, hogy vezető egyházi személyiség, bár egyre jelentősebb az a réteg, amelyiknek egyik sem mond semmit. Ezek az erények azonban inkább abban segítettek dönteni, hogy ha úgysem akarunk az RMDSZ-re szavazni, akkor érdemes-e valaki arra, hogy rá üssük a pecsétet, vagy inkább maradjunk otthon azon a bizonyos vasárnapon. Ugyanakkor meglepő módon önmagában az, hogy Tőkés függetlenként indult, elég sok szavazatot hozott neki Teleorman, Ialomita és hasonló megyékből.

Az RMDSZ szintén jól kezelte akkor a helyzetet, az "ellenjelölt" színre lépését felhasználva


ügyesen mozgósították szavazóbázisukat.

Most az a kérdés, mi marad az akkori két halmazból, azaz Tőkés és az RMDSZ szavazóiból, ha egyesítjük őket. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy a két oldal nem ugyanaz, mint 2007-ben volt.

Tőkés akkor függetlenként indult, de hat szervezet támogatását élvezte - ezért is nevezte magát következetesen egyéni jelöltnek. Most a hat szervezet közül csak egy, az EMNT áll mögötte (még szép, hiszen ő az elnöke), amely tulajdonképpen Tőkés tanácsadóiból áll. Hogy ez a változás gyengíti-e Tőkést? Ha az MPP, a MIT és az EMI a megegyezés hetében nem kezdett volna az ellen kampányolni, hogy a lista az RMDSZ neve alatt fusson, azt mondanám, nem gyengíti. De így más a helyzet.

Nem Tőkés került kellemetlen helyzetbe, hanem ezek a szervezetek, amelyek nem mehetnek szembe Tőkéssel, de azt sem mondhatják, hogy


pű-pű, vissza mindent.

Ezek a szervezetek nem bírnak nagy tömegbázissal, inkább az aktivistáik segítsége oszt vagy szoroz. Gyakorlatilag az ő kommunikációjukon múlik, hogy a hozzájuk közel állók hogyan viszonyulnak az RMDSZ-listán induló Tőkés kérdéséhez. És most inkább ne boncolgassuk ezen szervezetek kommunikációját.

Az RMDSZ akkor azzal mozgósított, hogy veszélyben az erdélyi magyarok európai képviselete. Most, hogy kiegyeztek akkori ellenjelöltjükkel, ezt nehéz lenne elhitetni a potenciális szavazókkal. Volt egy ellenség, aki most már a mi oldalunkon áll, ennyi.

Igaz, hogy az embereknek már elegük van az ellenségeskedésből. Eddig két módszer volt, ahogy szabadulni próbáltak tőle: vagy úgy tettek, mintha nem érdekelné őket ez az egész politika, vagy elmentek, és szavazatukkal támogatták az egyik felet, hogy az végre végső győzelmet arathasson a másik fél felett. Most ennek vége, és a szavazók mind egy szálig


boldog egyetértésben járulnak

az urnák elé, ráütik a pecsétet a nemzeti összefogás tulipános listájára, majd egy finom bor mellett, vállveregetve kacagják el, hogy azokban a régi időkben hogy ki nem állhatták egymást, de most bezzeg.

Nem hangzik túl realisztikusnak.

Azt már hallottuk, hogy mit nyer az RMDSZ, Tőkés, és az erdélyi magyarság nevű szavazógép a nemzeti összefogással (a szövetségnek továbbra is lesz EP-képviselője, Tőkés is az marad, és az erdélyi magyarság is jól meg lesz képviselve Európában), de a kérdés inkább az, ki mit veszít.

Nézzük végre a halmazokat: az RMDSZ szavazói azok voltak, akik közel húsz év után még hisznek a szövetségben. Tőkés szavazói azok, akik már nem hajlandók hinni a kis lépések politikájában, vagyis az RMDSZ-ben, illetve azok a románok, akiknek mindegy, csak ne pártlistára adják szavazataikat. A közös halmazban a legutóbbi kategóriába tartozó (amúgy sem túl jelentős számú) szavazatok startból úsznak.

Az meg ugye nagyban a retorikán múlik, hogy ezt leszámítva mennyire lesz igaz az


NÖL=RMDSZ+Tőkés

képlet (ahol NÖL a nemzeti összefogás listájára leadott szavazatok számát jelenti.)

Mivel fog kampányolni Tőkés? Azzal, hogy szent a béke, azzal, hogy a nemzeti ügy miatt félre kell tenni a nézeteltéréseket, azzal, hogy ő annyira jól teljesített az EP-ben, hogy ezt az RMDSZ is elismerte, vagy azzal, hogy legyőzte az RMDSZ-t? És ugyanígy: mivel kampányol majd az RMDSZ?

Miért szavazzon most az RMDSZ-re az, aki anno azért szavazott Tőkésre, mert nem akart az RMDSZ-re szavazni? És miért szavazzon Tőkésre az, aki azért szavazott anno az RMDSZ-re, hogy inkább ők jussanak be, mint Tőkés?

Persze elképzelhető, sőt valószínű, hogy mindkét kampánycsapat a nemzeti összefogásra helyezi majd a hangsúlyt, ezt domborítja ki. Csakhogy van egy bibi. Ez az egész RMDSZ-Tőkés dolog addig volt érdekes, amíg szidták egymást. A kiegyezés híre egyáltalán nem okozott akkora szenzációt, mint az várható volt. Beütött a hazug juhász effektus: addig ígérgették, hogy jön az összefogás, hogy mire kiegyeztek, már senkinek sem volt fontos ez.

Ha valamit igazán érzek ebben az egész történetben, akkor az az erőtlenség. Mintha ez a kiegyezés


nem előrelépés, hanem beletörődés lenne.

A romániai magyar politikum utolsó kétségbeesett kísérlete arra, hogy releváns maradjon az egyre távolodó közösség számára. A múlt szövetkezése a jelennel egy szürke jövő érdekében.

Hol vannak már azok a régi szép vazelines idők?