2017. április 29. szombatPéter
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

RÓZSÁK HÁBORÚJA

Ha megmondanám a tutit

utolsó frissítés: 10:51 GMT +2, 2008. december 17.

Băse hazug, az RMDSZ suttyó, Borboly menő, a koalíciótól isten őrizz, a háromszékiek meg tojnak rá, hogy a sztárjuk is indult. És a többi, amit nem mondtam el.


Megmondani a tutit - ez a publicista küldetése. De mi van akkor, ha nincs tuti? Enélkül nincs küldetés, és a publicista elmerül a körülötte örvénylő információáradatban.

Jó lett volna kijelenteni, hogy Băsescu hazudott, a Korrupcióellenes Hatóság nem véletlenszerűen vizsgálódik, az RMDSZ elszúrta, a politikából nem kellene nemzetiségi ügyet csinálni, a négy rózsa nem jelenthet jót, és Dancs Annamari sem hozott szavazatokat, de már hetekkel a választások előtt megfogadtam magamnak, hogy nem írok publit, mert kampányban nincs olyan, hogy tuti.

Szóval most felsorolás következik, meg nem írt publicisztikai témákról.


1. Băse és a válság

Ha valaki még emlékszik arra, ami néhány hete, a nagy kormányalakítási szappanopera előtt történt, az tudhatja, hogy nyakunkon a gazdasági válság. Băsescu körbeutazta az országot, végiglátogatott egy csomó gyárat,és mindenhol elmondta, hogy nincs válság, az egészet csak a sajtó fújta fel. Aztán visszament Bukarestbe, és élete legösszefüggéstelenebb sajtótájékoztatóján részletesen kifejtette, hogy gyerekek, válság van. Két napra rá kényszerszabadságra küldte alkalmazottait az összes gyár, amit meglátogatott. Persze Băsescunak javaslatai is voltak a válság megoldására, amelyek többnyire homlokegyenest ellenkeztek a gazdasági logikával. Mintha a gazdasági tanácsadója kivett volna egy pár hét szabadságot, vagy kényszerszabadságra küldték volna. Á, biztos csak kampányolt.


2. Magyar párt

Aztán jött a nagy felfordulás, és hirtelen mindenki a válságról kezdett beszélni. Meg a magyarokról. Az elején még csak az bosszantott, hogy a hírtelevíziók meghívottjai emlegették folyton úgy az RMDSZ-t, hogy "a magyarok", de aztán ez szerencsésen átragadt az RMDSZ-re is, ezúttal már egyértelműen nemzeti kérdésként. Egy politikai ügyet próbáltak nemzeti síkra terelni azzal, hogy a PSD-t nacionalizmussal, a PRM-örökség átvállalásával és hasonlókkal vádolták, miközben teljesen egyértelmű, hogy Geoanáéknak az volt a bajuk, hogy az RMDSZ a PD-L javára billentette volna el a mérleg nyelvét, és csökkent volna a szocdemek zsarolási potenciálja.


3. A szlovák példa

Az sem volt okos döntés, hogy román közegben Szlovákiával példálóztak az RMDSZ vezetői: még a műveltebb román politikai elemzőknek sem volt halvány lilájuk sem arról, hogy mi történik ott, és egy másfél perc alatt, amennyit egy hírtévé hajlandó egy politikusra áldozni, esély sincs elmagyarázni, miről is van szó. Még szerencse, hogy az RMDSZ megúszta anélkül, hogy tömegesen azzal vádolták volna őket, hogy etnikai konfliktus kirobbantásával fenyegetőznek. Ezt a retorikát meg kellett volna tartani a magyar szimpatizánsoknak, vagy, ha már a románok előtt is ezzel példálóznak, akkor az európai vonzatát kellett volna kidomborítani. A többséget soha nem a kisebbségi jogok megőrzése motiválja.

Vasárnap az RMDSZ elnöke rásegített még egy mondattal a román-magyar polarizációra. "Am discutat cu partidele româneşti" mondta a tévék által élőben közvetített sajtótájékoztatóján. A román pártokkal? Szép kis gyűjtőnevet talált, ezt, gondolom, romániai politikus soha nem használta így előtte. Jaj, dehogynem, Tőkés. De ő is csak magyarul.


4. Emil és a többiek

Mondjuk jobban bírtam volna, ha Markó azt mondja, beszéltünk Emillel, Mirceával, Călinnel, Theodorral, sőt még Traiannal is. Ez jobban illett volna a hírfolyamba, ahol konzekvensen Bélaként és Hunorként emlegették az RMDSZ vezetőit.


5. Realitás

És ha csak ennyi bajom lett volna a Realitateával. De ott volt a mega-gigarendezvényük, a Zece Pentru Romania, ahol képtelenebbnél képtelenebb alakok nyertek díjakat. Azt még le tudtam volna nyelni, hogy az év politikusa kategóriában az államfő nyer (vox populi), de hogy a PD-L elnökét, Emil Bocot és a miniszterelnököt, Tariceanut "leelőzte" C. V. Tudor és Gigi Becali, két jelentéktelenné vált törpepárt minidiktátora, az már sok volt. Hová emigráljunk?


6. Borboly és Giuliani

De végre volt egy magyar politikus, aki jól járt az utóbbi hetekben (persze Kötő Józsefet leszámítva). Borboly Csabára gondolok, akinek valamiért kiemelt figyelmet szentelt a show: Tatuliciék kifejtették, hogy a decentralizálódó országban mennyire fontossá váltak a helyi politikusok, elsősorban a megyei tanácselnökök, és rögtön Hargita megyével és Borbollyal kezdték a fesorolást, amely tulajdonképpen Rudolph Giuliani színpadra lépésének volt a felvezetője. Borboly, egy színpadon, egy mondatban New York egykori főpolgármesterével… persze ő is eléggé ellentmondásos megítélésű, de azért ehhez más is kellett.


7. DNA

És itt az ideje, hogy Bösze jobbkezéről, a DNA-ról is beszéljünk. Senki sem gondolja, ugye, hogy véletlen, hogy pont most foglalták le a korrupcióellenes ügyészek a PSD-s főtárgyaló, Miron Mitrea bukaresti házát, vagy hogy pont most vizsgálódnak az RMDSZ-közeli alapítványoknál? És az, hogy mit fognak találni, nem Mitreán, nem az alapítványokon és nem a DNA-n, hanem az államfőn múlik.


8. Kormánykoalíció

Hol is tartottam? Ja, igen, az új, négyrózsás kormány. Még mindig ott mocorog bennem a kérdés, így, a paktum aláírása után is, hogy ezt ugye nem gondolták komolyan? Az ország legtöbb mandátumot szerzett pártjára azért szavaztak ennyien, hogy ne baloldali kormány legyen, az ország legtöbb szavazatot gyűjtő pártjára meg azért, hogy ne legyen jobboldali kormány. Nem mintha itt a politikában ez valaha is számított volna. Biztos már senki sem emlékszik, de a PD-L, amikor még csak PD volt, azért lett az Európai Néppárt tagja, mert a PSD (amelyből korábban kivált a PD) blokkolta a szocialistákhoz való felvételét. Na de a lényeg, hogy most a két populista párt közösen készít kormányprogramot, és ha választási ígéreteiknek csak a felét betartják, akkor ajjaj, nagy baj lesz.


9. Az RMDSZ hátat fordít

Az RMDSZ eközben meg túltaktikázta magát, és négy év alatt sikerült a legstabilabb partnerből a legsuttyóbbá válnia a többi párt szemében. 2004-ben a PSD mellől hátráltak ki, 2006-ban a PD haragudhatott rájuk, amiért kitartottak a PNL mellett, most meg pont a PNL-vel kötött megállapodásukat rúgták fel három-négy nappal a megegyezés után. Jelenleg csak a PD-L áll szóba velük, természtesen csakis érdekből.


10. Kedves Stolo

Mintha a politikum nem csűrte-csavarta volna meg épp eléggé ezt az egész kormányalakítást, a kinevezett miniszterelnök öt nap alatt vissza is lépett. Mindenki értelmezi, de senki se érti, mi van mögötte. Jobb, ha nem megyünk bele.


11. Az RMDSZ választási szereplése

Az egyértelmű az eredmények alapján, hogy a független jelöltek indítása nem hatott pozitívan a választási részvételre, a háromszékiek voltak a legapatikusabbak. Ilyen az, ha Albert Álmos és egy jobbára ismeretlen független jelölt közül kell választani. Még az sem dobogtatta meg a szívüket, hogy szűkebb pátriájuk büszkesége, Dancs Annamari is indult a választásokon – igaz, valahol egészen máshol. Neki amúgy sem a bizonytalan szavazók a célközönsége, hanem a kisiskolások, akik még nem tudnak szavazni, és az idősek, akik meg amúgy is az RMDSZ-re szavaznak, ha kell, ha nem. Ezért kár fizetni.

Az RMDSZ nem Székelyföldnek köszönheti, hogy aránylag jó eredményt ért el. Az interetnikus környezetben és a szórványban élők számára mást és többet jelent ez a szervezet, mint a székelyeknek.

Téma, az lett volna. De a tutiban még mindig nem bízok.