2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

RegiON

A kelet-európaiak játsszanak kelet-európai zenét?

utolsó frissítés: 16:16 GMT +2, 2008. október 1.

Szépen hangzik a hagyományaink könnyűzenébe építésének gondolata, de a skót zenekaroktól sem várjuk el a skótdudálást, a germánoktól se a jódlizást.

Többnapos nemzetközi zeneipari konferencián vettem részt a múlt héten a Magyar Zenei Exportiroda jóvoltából, meghívására és kiváló szervezésében. A budapesti RegiON Konferencián 27 európai ország 130 képviselője volt jelen, és négy munkacsoportban próbáltak minél konkrétabb álláspontokat kialakítani.

A résztvevők közt olyan nagyágyúk is voltak, mint a WOMEX (a legnagyobb nemzetközi zenei kiállítás) igazgatója, az EB kulturális biztosa, az Exit fesztivál nagyszínpadának programmenedzsere vagy a Glastonbury egyik programkoordinátora.

Négy workshopban folyt a munka, Közép-Kelet-Európa zenepiaca, digitális zene, koncerthálózatok, illetve zeneoktatás és tehetséggondozás címszavak mentén – én utóbbiban vettem részt. A kétnapos műhelymunka során nálunk alakult ki legnehezebben bármiféle közös vélemény, ne adj’ isten álláspont, és néha bizonyára nemcsak én éreztem úgy, mintha egy atomfizikust és egy teniszezőt kérnének fel, hogy jussanak közös nevezőre.

A fő gondunk az volt, hogy Európa országaiban teljesen különbözőféleképpen zajlik a hivatalos zeneoktatás (középiskolákban, művészeti iskolákban és konzervatóriumokban), így a problémák és ezek megoldásai is országonként, régiónként különbözőek. Hollandiában egyetemi szintű könnyűzenei oktatás zajlik, máshol viszont a középiskolai heti egy zeneóra sem működik – így nehéz közös nevezőt találni.

Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy értelmetlen lett volna a workshopunk: különböző használható modellekkel ismertettük meg egymást, középtávon hasznosnak bizonyulható személyes kapcsolatok születtek, és közös nemzetközi projektek lehetősége bontakozott ki.

Amit eddig írtam, azonban csak a felvezetője volt annak, amiről most szólni akarok. Vagyis a nyugatról érkezett zeneipari szakemberek hozzáállásáról, amelyet az elején teljes mértékben helyeseltem, de a napok teltével egyre inkább ellene hangolódtam. Ezek a szakemberek egy emberként állították, hogy a kelet-európai zene előtt nagy jövő áll, és azt is megmondták, hogy mi a kitörés lehetősége.

Szerintük a keleti zenészeknek saját zenei hagyományaikra kell építkezniük, vagyis be kell emelniük a népi elemeket, a helyi kultúrát a könnyűzenéjükbe. Hiába jó britpopban egy magyarországi vagy egy ukrán zenekar, nemzetközi téren ez a kutyát sem fogja érdekelni, hiszen annyian játszanak ilyen zenét – állították.

Ugye, milyen szépen hangzik a hagyományaink használatának gondolata? Csakhogy ugyanezek az emberek hülyének néznének minket, ha a skót zenekarok skótduda-használatának vagy a germánok jódlizásainak hiányát kérnénk számon tőlük. Vagy hogy van az, hogy a nyugatiak játszhatnak popot, rockot, jazzt, bluest, electrót, és mindent, amit csak akarnak, de a keletiek bizony használják azt a hegedűt, dorombot vagy ütőgardonyt!

Nem azt akarom mondani, hogy nem szabad, vagy nem érdemes a hagyományra épülő zenében gondolkodni. Azt mondom, hogy nem szabad ennyire szűklátókörűnek lennünk. Azt mondom, hogy Kelet-Európát már nem szabadna egzotikumnak tekinteni. Azt mondom, hogy a keleti zenekarok nemcsak akkor jogosultak a nyugati piacon való megjelenésre, ha saját műfajt teremtenek, ha egy piaci rést tömnek be.

Azt mondom, hogy keleten is vannak olyan előadók, amelyek stílusukon belül (legyen az jazz, pop, rock, metal vagy electronica) megállják helyüket az európai piacon, nem mint egzotikumok, hanem mint azonos értékű termékek. Azt mondom, hogy a nyugati zeneipar résztvevői közül sokan csak jót akarnak, de vannak, akik piaci pozícióikat féltik, és úgy gondolják, hogy szívesen látják ugyan a keleti szomszédokat is a piacon, de csak ha nem kutyulnak bele a jól kialakult egyensúlyba, vagyis nem a nyugati előadókkal, azok műfajaiban, hanem egymással, a saját műfajukban versenyeznek.

A zenében nincs fontosabb dolog a hitelességnél. Ha őszintén zenélsz, azért, mert azt a zenét szereted, azzal bármikor többet érhetsz el, mint ha trendeket követnél vagy lovagolnál meg. Ha nem érzed szerves részednek a hagyományokat, giccsé fog válni a zenéd, amikor beilleszted őket.

Annyira nehéz elképzelni, hogy valaki azért játszik heavy metált, britpopot vagy drum and basst, mert ezt szereti, és nem azért, mert nyugatról ez jön?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!