2017. október 19. csütörtökNándor
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

REPLY

Válasz a Maszol.ro szerkesztőinek

utolsó frissítés: 11:52 GMT +2, 2017. január 9.

Kedves Maszolos szerkesztők,

A Kelemen Attila Ármin publicisztikája (Az Erdélyi Riport megszüntetése kapcsán) nyomán született írásotokra (Tényleg méricskéljük, hogy kié a nagyobb? Válasz Kelemen Attila Árminnak) reagálok.


A nézettségi mutatókról

Nem akarok számháborúzni, de néhány adatot azért érdemes rögzíteni. Az tény, hogy a Maszolnak több egyedi látogatója van, mint a Transindexnek. Másrészt – bár egyáltalán nem tartom célravezetőnek egyetlen nap statisztikái alapján méricskélni a dolgokat, és szerintem maga a választás is az urnák nyitásától az eredményhirdetésig tart – az is tény, hogy a választás vasárnapján a Transindex breaking news címoldalát 32777-en nézték meg. A Maszolon nem volt bréking, a normál címoldalt 16284-en, a választási percről percrét (ami két címen futott) 22546-an nézték meg éjfélig. Persze ez maximum azt jelenti, hogy a Transindex hírfolyama több ember számára volt releváns, vagy csak azt mutatja, másként épül fel a két lap látogatottsága, másak az olvasói szokások. Ha a nap legolvasottabb híreit hasonlítgatjuk, akkor megint csak a Maszol vezet. Mondom, nem akarok számháborúzni, ezeket pont azért írtam le, hogy rámutassak: a számokat sokféleképpen lehet értelmezni, főleg, ha sok van belőlük.

Viszont nem értem a felháborodásotokat azzal kapcsolatban, amit Kelemen Attila Ármin írt. (Egyébként a szövegében a Maszol nézettségére vonatkozó – valóban, elég nagyívű – kanyar célja csupán annak az alátámasztását szolgálta, hogy a nézettség nem minden, és hogy a Riport kifejezetten értelmiségieket célzó tartalmának párszázas nézettségét nem érdemes például a Maszoléhoz hasonlítani.) Pont az általatok közzétett adatsor mutatja, hogy a négy legolvasottabb anyagotok közül kettő bulvártartalom, az egyik egy balesetes, a másik egy szinte-balesetes hír.(Ha a két percről percréteket egy anyagnak számolom; ha a percről percréket nem számolnám anyagnak, mert azok a választási híreitek linkgyűjteményei, akkor a három legolvasottabb anyagotokból kettő bulvár). Az 50 ezres facebook-közösségetek jelentős részét eleve ilyen típusú tartalmakkal (és iPades nyereményjátékkal) toboroztátok össze, normális, hogy erre is kattintanak, még a választások napján is. És nincs is ezzel semmi baj. A ti dolgotok, mivel növelitek a nézettséget, de akkor ne sértődjetek meg, ha ezt valaki néha szóvá is teszi.

A másik számításotok, a december 11-i 120 ezres oldalletöltés mínusz a két hír kapcsán: marad 107 ezer. A Transindexen aznap 98 ezret kattintottak, a Székelyhonon meg 128 ezret. Ti ezt írjátok: „Ha ezeknek a kattintásoknak a számát levonjuk az aznapi oldalmegtekintéseink számából, akkor is olyan eredményt kapunk, amellyel messze meghaladjuk a többi erdélyi magyar hírportál nézettségét a választások napján.” Mindenki döntse el magának, mennyire igaz ez az állítás.

Egyébként meg örvendek, hogy pont a szerdai napot hoztátok fel példának. Furcsa kissé, hogy egy január 4-i, átlagos szerdai nap veri nézettségben a választások napját. Egyébként nem volt annyira átlagos ez a szerdai nap, két rendkívül fontos dolog is történt: Kovács Péter lemondott az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségéből, illetve beiktatták az új román kormányt. Ehhez képest nálatok az aznapi nézettségugrást az a hír hozta (valahol érthető módon, hiszen sokakat közvetlenül érint), hogy nőnek a gépkocsivezetőkre kiróható büntetések.

Elemezzük kicsit ennek a hírnek a történetét. A Facebookra ezt a hírt egy clickbait címmel hoztátok ki, amiből nyilván nem derült ki, hogy konkrétan mi a nagyon rossz hír az autóvezetők számára (szakállas blöff).


Másrészt a hír rendes címével (Közúti bírságok: februártól 10 százalékkal nő a büntetőpont értéke) is baj van, ugyanis valótlanságot állít. Összekever két teljesen párhuzamos dolgot, és azt állítja, 10%-kal nő a büntetőpont értéke. A büntetőpont a mindenkori minimálbér 10%-a, azaz eddig 125 lej volt (az 1250 lejes minimálbér alapján), februártól meg 145 lej lesz (a minimálbér 1450 lejre emelésének következményeként). 125 lejnek a 10%-a 12,5 lej, vagyis ha igaz lenne a címetek, akkor a büntetőpont értéke 137,5 lejre kellene nőjön. Erre a tévedésre egyébként több olvasótok is figyelmeztetett kommentben, de azóta sem lett javítva a hiba. Nyilván, mindenki hibázik, de minél több emberhez jut el egy adott cikk, annál nagyobb a felelősség. Ebben az esetben két csíkszeredányi embert tájékoztattatok félre (a publikus számlálótok szerint 77 ezren olvasták a hírt megjelenése óta), miközben egy percbe telt volna módosítani a hír címét. De ez a szerdai nap azt is jól mutatja, hogy mi a nézettség képlete: egy, rendszerint a Facebookon kattintáscsalogató címmel megosztott (és esetenként fizetett hirdetésben nyomott) anyag viszi a hátán a napot.

Szerintem nem Attila veszi a ti munkátokat semmibe, legfennebb ti csapjátok be saját magatokat. Miközben a Maszolon nagyon sok értékes tartalom van, ti elsősorban nem ezekkel próbáltatok nézettséget növelni, hanem Facebookos clickbaitekkel, autóbaelesetekkel, gyilkosságokkal, időjárással, debreceni négyes ikrekkel.


(Tényleg, van egy söre annak, aki elmagyarázza, mi értelme volt ezt fizetett hirdetésben nyomatni.)

Szóval kicsit olyan ez, mintha ti úgy gondolnátok, hogy egy Indexet írtok, az olvasóitok meg azt gondolják, hogy egy Blikket olvasnak. Emiatt aztán elég nehéz megfogni, kinek is szól a Maszol. Értem azt a logikát, hogy az utóbbi években már nemcsak az értelmiség van fenn a neten, és „le kell menni a nép közé”. De akkor gondolkodjatok el azon is, mivel tudjátok megtartani azokat az olvasókat, akik a Facebookról bekattintanak egy balesetes hírre, majd tovább is állnak. Gondolkodjatok el azon, hogy megéri-e clickbaiteket használni a Facebookon, és gyakorlatilag átverni az olvasókat (nem én vagyok az egyetlen, aki emiatt letiltotta a faláról a Maszol Facebook-oldalát). Bár a legjobban annak örvendenék, ha amellett, hogy annak örvendeztek, hogy ti vagytok a legnézettebb és leglájkoltabb romániai magyar portál, végre elkezdenétek azzal foglalkozni, hogy a minőségi tartalmaitokat részesítsétek előnyben.

Nyilván, semmi jogom beleszólni a munkátokba, nem is ez késztetett írásra, hanem az, hogy az erdélyi magyar médiát mindannyiunk közös ügyének tartom, ezért aztán egyáltalán nem mindegy nekem, milyen is az a média. Ezért is szeretném, ha annak a felelősségnek a tudatában folytatnátok a munkátokat, hogy ti vagytok a legolvasottabb portál, ahol jó újságírók dolgoznak, akik megérdemelnék, hogy nekik köszönhetően legyen nagy a Maszol.


A tágabb kontextus

A romániai magyar sajtó utóbbi 27 éve sajnos nem a gazdasági jellegű sikertörténetekről szólt. A kilencvenes évek lázas lapalapítási korszaka, a kommunizmusból átmenekített megyei lapok új alapokra helyezése, a helyi kereskedelmi rádiók beindulása után jött a kijózanodás kora, és a 2008-as gazdasági válság utánra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy önerőből csak ideig-óráig képes fennmaradni egy sajtótermék. Magyarul: a romániai magyar média nem tud megélni a piacról. Így aztán piaci verseny sincs. A hirdetők, ha vannak egyáltalán (annyian biztosan nincsenek, hogy mindenkit eltartsanak), már rég nem oldalletöltéseket számolgatnak, ők is tudják, hogy ha tömegeket akarnak elérni, arra ott a Facebook meg a Google Ads. Ha egy hirdető portálon hirdet, azért teszi, mert érdemesnek tartja a nevét összekapcsolni a portáléval, vagy mert a portálnak van egy nagyon határozott karaktere, ennek köszönhetően pedig alkalmas egy adott célcsoport célirányos elérésére.

Egyébként az online média helyzete világszinten sem rózsás, a hirdetők a hagyományos csatornákról nem ide, hanem a közösségi médiába vándoroltak át, miközben pont a közösségi média hatásának betudhatóan a semmiből jövő „tartalomszolgáltatók” pár hét alatt le tudják nyomni nézettségben a nagykutyákat clickbait megosztásokkal (azaz alapvetően súlytalan tartalmak, kevésbé fontos hírek szenzációhajhász tálalású, gyakran félrevezető címekkel, felvezetőkkel történő megosztásával a közösségi médiában), álhírekkel. Ezt mindenki tudja, akinek köze van az online-hoz, de (szerencsére) nem mindenki hajlandó élni vele.

Nyilván, a helyzet eléggé lehangoló. De azért vannak ebben lehetőségek is. Én például azt a lehetőséget látom, hogy ha már a sajtó léte nem közvetlenül azon múlik, hogy ki hány példányt ad el, vagy hány kattintást tud behozni, akkor fordítsuk az energiáinkat minőségi tartalmak gyártására. Ehelyett viszont azt látom, hogy a minőség helyett szépen lassan mindenki a kattintásokra hajt, olyan szinten, mintha azon múlna az élete, vagy legalábbis a munkahelye. Pedig bárki is adja a pénzt, nem hiszem, hogy kizárólag a nézettség számítana neki. Nem hiszem, hogy egyenlőségjelet tenne a(z egyébként zseniálisan jó, ezúton is gratula érte) Nagy Mária-interjú és egy random gyilkosságos hír közé, csak azért, mert mindkettő kábé ugyanannyi olvasót hozott.


Jó és eredményes munkát kívánva,
Előd
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!