DEKÓDOLT ÜZENETEK
Miért akarja mindenki megmondani, miért szavaztam Johannisra?
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 16:57 GMT +2, 2014. november 24.Nem értem a romániai magyar fordítókat. Nem értem, hogy egy eredményt miért próbálnak lefordítani, amikor az anélkül is érthető. Ja, mert félrefordítanak.
Azt is gyanítom, hogy Székelyföldön más dolgok tűntek fontosnak. Például az, hogy Johannis egy kisebbségi jelölt, egy erdélyi jelölt, egy jó polgármester, aki nincs évek óta nyakig benne a nagypolitikában (és itt most lehet halmozni a negatív jelzőket a nagypolitika kapcsán).
Te miért szavaztál Johannisra?
A sokféle motivációnak egy közös üzenete volt: legyen Johannis az elnök. Aki ennél több közös és egyértelmű üzenetet tud kiolvasni ebből, az ferdít. Én pedig kikérem magamnak, hogy bárki olyan üzenetet adjon a számba, amivel nem értek egyet.
Van, aki azt olvassa ki belőle egyértelmű üzenetként, hogy a Ponta-kormánynak mennie kell. A mostani választás egyik paradoxona, hogy aki Johannisra szavazott, az egyben arra is szavazott, hogy Ponta miniszterelnök maradjon (ami Románia esetében egy sokkal befolyásosabb tisztség, mint az elnöki). Persze ez csak egy paradox helyzet, de a tény az, hogy itt két személy közül kellett választani egyet egy bizonyos tisztségre. És az emberek úgy döntöttek, ebben a tisztségben inkább szeretnék Johannist látni. Ezt egész egyszerűen blődség pártpolitikai nyelvre fordítani.
Ponta esetében véleményem szerint nagyon nagy az átfedés – a PSD 40 százalékos országos támogatottságát reálisnak tartom (illetve úgy gondolom, hogy ezt az arányt hozni tudják, rendkívül jól felépített struktúrájuknak, bejáratott – és gyakran illegális – mozgósítási technikáiknak köszönhetően) – viszont Johannis esetében sokkal összetettebb a rá szavazók csoportja. Az a réteg, amely a második fordulóra mozgósult – az eddig a politikától elfordulók rétege – és amely lehetővé tette Johannis győzelmét, pont az, amely nem fog füttyszóra egy pártra pecsételni. Ők azok, akik Johannisban egy olyan embert láttak, aki nem a nagypolitikában szocializálódott, aki habitusában, attitűdjében más, mint a romániai politikusok többsége, akinek nincsenek korrupciós ügyei, aki megérdemel egy esélyt. És ez nem fordítható le tömegesen pártszavazatra.
Anélkül, hogy tovább magyaráznám, mire is gondolok, megkockáztatom: a PSD és az ACL-ből PNL-vé alakult jobboldali párt közti reális arány az első fordulós 40-30. Ami semmiképpen nem üzeni azt a nagy kormányváltási lendületet, amiről olyan sokan beszélnek. Való igaz, a választók többsége nem a jelenlegi kormánypártra szavazna, de hát pár hónapja Magyarországon is a voksok kevesebb mint felét kapta a Fidesz, mégsem kormányváltás, hanem kétharmad lett belőle.
(Mióta ezt a szöveget írom, megjelent egy IRES-felmérés, amely szerint az emberek több mint 60 százaléka nem akar kormányváltást.)
Miközben az utcán gyakran hallani a kormányváltásról, a nagypolitikában jelenleg ez senkinek sem érdeke. A PNL egyszerűen nem elég erős a PSD ledöntéséhez, és arra játszik, hogy a kormányzásban gazdasági szempontból nehéz periódus következik, Pontát pedig a belső elégedetlenség is gyengíteni fogja.
Az előrehozott választások témáján valószínűleg kár gondolkodni. A kispártok közül egyik jelöltje sem szerepelt elég meggyőzően ahhoz, hogy bebiztosítva érezhessék az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb megugrását, Tăriceanu amúgy is egyszemélyes párt, Monica Macovei pedig még itt sem tart. Băsescu pedig teljesen elveszítené politikai súlyát, ha pártja be sem jutna a parlamentbe. A PNL a rebranding kellős közepén tart, a PDL épp most kebelezi be a liberálisok maradékát, ott először rendet kell csinálni, és utána gondolkodhatnak csak kormányzáson. Ha most választások lennének, bármilyen furcsa is, de valószínűleg a PSD jönne ki a legjobban belőle.
Persze Románia amúgy sem az előrehozott választások országa. Itt mindig csak átrendeződnek az erőviszonyok. Azonban a jelenlegi parlamenti erőviszonyok valószínűtlenné tesznek egy olyan átrendeződést, amely új, PSD nélküli többséget tudna eredményezni – bár a román politikában semmi sem kizárt.
A másik, gyakran hallott „fordítás”, hogy az RMDSZ elszakadt választóitól, hogy az emberek azt akarják, hogy az RMDSZ lépjen ki a Ponta-kormányból, hogy Kelemen Hunornak mennie kell az RMDSZ éléről.
Azt a felmérésekből már az első forduló előtt tudni lehetett, hogy a magyarok döntő többsége (kb. 80 százaléka) Johannist fogja támogatni a második fordulóban, ehhez képest nem történt szignifikáns elmozdulás a leadott voksok tekintetében. Tehát az RMDSZ döntése nem módosította a választók opcióit: aki eddig is Johannisra akart szavazni, az pont azt csinálta.
Hogy ezek a voksok RMDSZ-szel szembeni protesztszavazatok lettek volna, azt nagyon kétlem. Nyilván lehetett köztük az is, de más is bőven. Persze az EMNP-nek érdeke az első fordulós bukásáról elterelni a figyelmet, így érthető, hogy megpróbálják úgy beállítani, mintha ők nyerték volna a második fordulót, de hát ott sem voltak.
A Facebook, a cikkek kommentjei megteltek ugyan az RMDSZ lemondását követelőkkel, de ez nem a többség, hanem egy nagyon szűk kör véleménye. Nem állítom azt, hogy kizárólag EMNP-szurkolókról lenne szó, de azt igen, hogy nagyon felülreprezentáltak ebben a rétegben. Az az érzésem, hogy a „ha nekünk rossz, legyen másnak még rosszabb” elvet követik, és ezért próbálják kisajátítani a Johannisra leadott voksokat. Pedig az RMDSZ-nek akkor szoktak üzenni a választók, amikor ott van a tulipán a szavazólapon. Vagy úgy, hogy oda ütik a pecsétet, vagy úgy, hogy máshová. Vagy úgy, hogy el sem mennek szavazni.
Menjen vagy maradjon kormányon az RMDSZ?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!