URNALISZTIKA
Gyors tanulságok az elnökválasztás első fordulójáról
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 13:19 GMT +2, 2014. november 5.Elérte-e a célját Ponta és Johannis, mit jelent a harmadik hely, és hozott-e újat a választás a magyar-magyar versenyben?
Az első kettő
Bár a Központi Választási Iroda nem siette el az eredmények közzétételét, most már látszik, hogy mindkét végső győzelemre esélyes jelölt teljesítette célkitűzését. Ezt ugyan nem hangoztatták, de mindkettejük célja egy pszichológiai küszöb átlépése volt: Victor Ponta esetében a 40, Klaus Johannis esetében a 30%. Mert annyira másképp néz ki, ha a 39,99-et hasonlítjuk a 30,00-hoz, mint ahogy az néz ki, ha a 40,00-et hasonlítjuk a 29,99-hez. Az áruházi marketing már rég felismerte, hogy a 0,99 mennyivel kevesebb a vevők számára, mint az 1,00, és ez pont így igaz a politikában is. A két szám közti pszichológiai különbség az egyik esetben pár százalék, a másik esetben kábé húsz százalék a reális 10 helyett.
Szóval Pontának 40%-ra volt szüksége ahhoz, hogy meggyőzően mutassa azt, hogy ő a legesélyesebb jelölt, még akkor is, ha a „kisebb jelöltek” többsége nem őt támogatja a második fordulóban. Johannisnak meg kellett a 30% ahhoz, hogy bizonyítsa: reális kihívóként kell számon tartani, aki a jobboldal megosztottsága ellenére is Pontához közeli eredményt tudott elérni az első fordulóban, és a jobboldal támogatásával meg is verheti a második körben.
A harmadik helyért folyó harc
A harmadik hely arról szól, hogy a két nagy párttömb mellett ki az, aki meghatározhatja a választások kimenetelét. Mivel három jelöltet kevesebb, mint egy százalék választ el egymástól, nincs egyértelmű győztes, de a pszichológiai fölény Tăriceanué.
Tăriceanu egyfajta túlélőként, markáns kampány nélkül szerezte meg a harmadik helyet, elsősorban szépemlékű miniszterelnökségéből táplálkozva – ez számomra azt mutatja, hogy komoly politikai tőkével rendelkezik, amit egy erőteljesebb kampánnyal és üzenettel akár több szavazatra is válthatott volna. A harmadik helyért folyó harc azt is bizonyította, nem minden a kampány: mind Udrea, mind Macovei sokkal intenzívebben kampányolt, mint Tăriceanu, de ez egyikük számára sem volt elég.
Udreát valószínűleg Băsescu pártpolitika-kompatibilis nyúlványának tekinti a legtöbb választó, így az ő eredménye a jelenlegi államfő népszerűségének, vagy inkább népszerűtlenségének fokmérője.
Monica Macovei esetében csalóka a kép, mert soha nem élvezett reális tömegtámogatottságot, csak annak a látszatát keltette. Az ő csapata az online térben és a nagyvárosokban nagyon erős kampányt nyomott, viszonylag sok fiatal értelmiségi támogatását szerezve meg. Ebben a rétegben kétségkívül felülreprezentáltak voltak a támogatói, de mit ér egy nagyon szűk rétegben erősnek lenni, ha a többi választói réteget nem tudod megszólítani? Az eredményen látszik, hogy most mennyit ért. Mert annak, aki kampányban azt mondja, hogy a románok álma a DNA, fogalma sincs, hogy mi a románok álma. A román néplélek filmjét nem Tarantino vagy Rodriguez rendezi, ők nem bűnösöket és/vagy bűnbakokat akarnak, hanem jobb életet, és lehetőleg kevés ellenséget. Ha túl sok szavazatot nem is hozott számára ez a választás, következetesen építkezve sokat kihozhat ebből az értelmiségi támogatásból.
Nézd meg választási infografikáinkat itt!
Ez nem a magyar-magyar versenyről szólt
Ha az lett volna a cél a két magyar jelölt indulásával, hogy végre egy olyan közegben mérjék össze az RMDSZ és az EMNP támogatottságát, ahol nem kell félni a kieséstől, be nem jutástól (lásd parlamenti és EP-választások), akkor ezt a célt nem érték el. Mert pont a tét nélküliség miatt a magyarok jelentős része „átszavazott”, azaz valamelyik második körre esélyes jelöltre tette le a voksát. Na jó, ne finomkodjak: sokan Johannisra szavaztak.
Ami viszont kiderült: a két magyar jelölt nem feltétlenül mozgósít jobban, mint az egy magyar jelölt: Kelemen és Szilágyi együtt nagyságrendben ugyanannyi szavazatot kapott most, mint Kelemen egyedül öt évvel ezelőtt.
Kelemen Hunor kampánya hiába volt ezúttal látványosabb, hiába hoztak be új elemeket és egy autonómiatervezetet, ez nem eredményezett jobb mozgósítást.
Szilágyi Zsolt eredménye egyrészt arra enged következtetni, hogy egy konzekvens, de nagyon szűk szavazóbázissal gazdálkodnak, ugyanakkor azt is mutatja, hogy az SZNT nem tudja politikai tőkévé alakítani társadalmi támogatottságát: Izsák Balázs „leigazolása” nem változtatta meg az erőviszonyokat. Igaza van azoknak, akik azt mondják: addig jó az SZNT-nek, amíg nem pártpolitizál.
Mi várható a második fordulóra?
Bocs, de ez az anyag az első fordulóról szól. Majd lesz másik az erőviszonyok latolgatásáról és a második fordulóról.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!