2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bpelod.transindex.ro

DILEMMÁMOR

Miért nem szeretem már előre az idei elnökválasztást?

utolsó frissítés: 16:41 GMT +2, 2014. július 24.

Ponta elveszíti hatalma jelentős részét, Johannist bedarálja a nackó retorika, az RMDSZ pedig ismét lehetetlen helyzetbe kerül. Na ezért.


Mert továbbra sem értem Pontát

Victor Ponta Románia legerősebb – közel 50%-os népszerűségi mutatójú – pártjának az elnöke. Victor Ponta az ország miniszterelnöke. Ez a két funkció nemhogy együtt, de külön-külön is több hatalmat ad a kezébe, mint az államelnökség.

Traian Băsescu az az elnök a rendszerváltás utáni politikában, aki a leginkább megpróbált politikai játékos lenni – de mind Tăriceanu kisebbségi kormányzása idején, mind Ponta kormányalakítása előtt láthattuk tulajdonképpeni tehetetlenségét. Elnökként megvan, hogy meddig lehet nyújtózni; addig sohasem, hogy te legyél az ország legfontosabb politikai tényezője.

Pontának két nagyon fontos pozíciót kell feladnia az államelnökségért. Bár a cél – a teljes hatalom megszerzése, az, hogy a PSD irányítson az önkormányzatoktól kezdve a kormányon át az államelnöki hivatalig minden szinten – érthető, és a döntés pártlogikailag elfogadható, viszont a pártelnök óriási rizikót vállal ezzel.

A pártvezetést átengedi valaki másnak, akinek öt vagy tíz éve lesz megerősödni annyira, hogy utána ne kínálja fel tálcán a pártvezérséget az államelnöki mandátumát épp befejező Pontának. Az ország legfontosabb tisztségét, a miniszterelnökséget pedig szintén át kell engednie valakinek. Ha párton belüli személynek engedi át, újabb vetélytársat gyárt magának; ha párton kívülinek (Tăriceanu nevét hallottam már felmerülni) akkor a PSD-nek kreál egy újabb vetélytársat, akit ráadásul nem is tud megfelelően kontrollálni. Az pedig még a sokkal keményebb kezű Băsescunak sem sikerült, hogy tíz évnyi elnökösködés után visszatérjen pártja élére. Dilemma dilemma hátán.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a „nagy” generáció kiöregedésével hogy nem sikerült Ponta mellé egyetlen szalonképes, vezetésre alkalmas, eladható arcot sem kreálni egy ekkora pártmonstrumban, miközben évek óta tudni lehet, hogy 2014 végén indulni kell az államfőválasztáson. Azt senki ne próbálja bemesélni, hogy a PSD vezérkara Crin Antonescuban látta a megoldást.


Mert a Ponta vs. Johannis nem arról fog szólni, amiről kellene

Az idei elnökválasztás elvileg kétesélyes harc Ponta és Klaus Johannis között – a PDL-s Cătălin Predoiunak esélye sem lesz labdába rúgni - ami a gyakorlatban attól a pillanattól válik egyesélyessé, hogy a PSD leporolja az EP-választáson használt Mândri că suntem români (Büszkék vagyunk a románságunkra) szlogent. Á, nem, dehogyis nacionalizmusból, dehogyis azért, hogy figyelmeztessék a románokat, hogy ne szavazzanak egy más nemzetiségű, teszem azt szász jelöltre, hanem egyszerűen azért, mert hát milyen jól bevált ez a szlogen az EP-választásokon, és ami működik, azon nem szabad változtatni. Ettől a ponttól kezdve Johannis nem a szászokkal kapcsolatos pozitív előítéleteket fogja megtestesíteni, hanem az idegent, aki a románok uralmára tör.

Mindez azt sem jelenti sajnos, hogy Johannis lenne a kisebbségi szuperhős. Egy Pro Tv-nek adott interjúban például kiemeli, hogy nemzetközi szinten elismerik: Romániának pozitív és példamutató szerepe van Európában, ami a nemzeti kisebbségek ügyének kezelését illeti. Mindezt közvetlenül az után, hogy elmondja: ő német etnikumú, román meggyőződésű román állampolgár.





Mert az RMDSZ lehetetlen helyzetbe kerül

Amit tudni lehet:

1. Ponta az esélyes jelölt

2. Az RMDSZ-nek az a jó, ha azt a jelöltet támogatja, aki a végén nyer

3. Vannak olyan jelöltek, akikre „le lehet szavaztatni” az erdélyi magyarokat, és vannak olyan jelöltek, akikre nem lehet. Johannis valószínűleg az első kategóriába tartozik, Ponta valószínűleg a másodikba

Az első fordulóban az RMDSZ-nek nem kell dilemmáznia: lesz saját jelöltje, aki megszerzi az elnökválasztásokkor hagyományosnak számító 3-4 százalékot, viszont ha lesz második forduló – és nyilván nagy eséllyel lesz – akkor már a közül választhat, hogy a saját szavazóit arra biztassa, hogy saját meggyőződésük ellenében szavazzanak, vagy hogy az esélytelenebb jelöltet támogassa – ha már szavazóinak egy része úgyis azt teszi. Előbbi esetben a szavazók fognak felháborodni (nem ez lesz az első eset, támogatta már az RMDSZ Năstaset és Geoanát is – ráadásul mindketten veszítettek), utóbbi esetben pedig a kormányzati jelenlét kerülhet veszélybe. Egyik sem jó megoldás, ahogy nem szerencsés a magyar szavazók lelkiismeretére sem bízni a kérdést: ez tanácstalanságot sugall, és politikai haszna nem származhat belőle a szövetségnek.

Ez a jó megoldás nélküli helyzet pedig csak további feszültségeket szül, és se az nem lesz jó, ha az RMDSZ sapkát tesz, se az, ha leveszi a sapkáját.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!