OGYan már
Amit leszűrhetünk az országgyűlési választásokból
Balázsi-Pál Előd utolsó frissítés: 09:12 GMT +2, 2014. április 9.A Fidesz rengeteg szavazatot veszített, de valószínűleg megtartotta kétharmadát. És ezt vagy néhány magyarországi szavazatnak, vagy a határon túliaknak köszönheti. Egyik sem szerencsés.
Minden szavazat számíthat
Budapest XVIII. kerületében jelenleg 22 szavazattal vezet a Fidesz-KDNP jelöltje a baloldali jelölttel szemben, 98,68%-os feldolgozottságnál. A Fidesznek 133 mandátumra van szüksége a kétharmadhoz, és jelenleg pont ennyi mandátumra számíthat. Ha ezt a körzetet nem nyerik meg, akkor úszik a kétharmad. És ez tényleg néhány budapesti szavazón múlik.
A választási rendszer nagyon rossz
Mert borzasztóan aránytalan: az egyik pártnak a szavazatok 45%-ért a mandátumok 66%-a jut, a másik pártnak a szavazatok 5%-áért a mandátumok 2,5%-a. Nem hiszem, hogy létezik a világon olyan politikai elemző, aki szerint ez egy méltányos rendszer. Ugyanennek a rendszernek tudható be, hogy miközben a szavazók 55%-a nem a Fideszre voksolt, az eredmény mégis kétharmad (vagy közel kétharmad) nekik. A Fidesz 2002-ben és 2006-ban is ennél több szavazatot szerezve szorult ellenzékbe.
De ami a legfontosabb: azokat, akik kétharmados felhatalmazásról beszélnek, nyugodtan szembe lehet röhögni. Mert a 45%-os eredmény még a győzelmi mámor rózsaszín ködén keresztül sem értelmezhető úgy, hogy a lakosság kétharmada ezt akarja. (A választókorú lakosságnak egyébként egynegyede szavazott a Fideszre – ha nem másnak, hát ennek el kellene gondolkodtatnia egy nagy, erős és bölcs pártot.)
Az exit-poll, ami nem exit-poll volt
Az országgyűlési választások napján nem készült egyetlen exit-poll sem Magyarországon. A Nézőpont Intézet volt az egyetlen, amely telefonos felmérést készített, ezt viszont exit-poll címen küldte ki a sajtónak. Mire a hibaigazítást is kiküldték, már rég mindenki exit-pollról beszélt, nemcsak Magyarországon: mi a BBC-n és a román sajtóban is exit-pollként találkoztunk a közvélemény-kutatásukkal. A két típusú mérés között ég és föld a különbség a módszertan tekintetében.
A másik intézmény, amely szintén a választások estéjén közölt becsléseket, a szintén Fidesz-közeli Századvég volt. A kérdés azonban továbbra is áll: miért nem rendelt/készített senki exit-pollt a választások napján? Ennyire nem volt tétje a választásoknak?
A levélszavazatok
Még mindig érkezőben vannak. Sok az elrontott szavazat, ami azt mutatja, hogy a kommunikálás, az utasítások nem voltak teljesen egyértelműek – ugyanakkor meg nyilván a levélben szavazás módszerként is új és szokatlan a határon túliak számára.
A Fideszre leadott voksok 95%-os aránya valószínűleg még az ő várakozásaikat is felülmúlja, a Jobbik viszont szomorú lehet a maga 2%-ával. A baloldal és az LMP valószínűleg nem is számított ennél jobb eredményre.
Ebben a billegő kétharmados helyzetben viszont könnyen lehet, hogy a számok cáfolják meg azt a vélekedést, hogy a határon túliak szavazatának csak szimbolikus jelentősége lenne. A d’Hondt módszerrel való mandátumszámolás túl bonyolult ahhoz, hogy itt fejben megoldjam a kérdést: a külhoniaknak köszönhető-e a kétharmad, de ha igen, az okot szolgáltathat arra, hogy az anyaországiak többsége (ne felejtsük: a Fideszre a választásra jogosultaknak egynegyede szavazott, mindenki mást vagy hidegen hagy, vagy aggaszt a kétharmad elérése) ellenszenvvel tekintsen a határon túliakra, akik nem kicsit szóltak bele a választási eredményekbe.
Az ellenzék felelőssége
Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a választások kimenetele mégsem pár szavazón vagy a külhoniakon múlt igazából. Mert az bizony a baloldali ellenzék felelőssége, hogy négy év alatt nem tudtak feltápászkodni, hogy az olykor katasztrofálisnak, máskor érthetetlennek tűnő, gyakran önös érdekeket szolgáló kormányzás helyett nem tudtak egy épkézláb alternatívát felmutatni. Már csak négy évet kell aludni a következő lehetőségig.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!